Csender Levente egy autizmussal élő gyermek világát adja át, a népmesei hagyományból merítve

A különleges Meditittimó kalandjai – e címmel írta meg első meséjét az erdélyi származású József Attila-díjas író, pedagógus, aki ezzel sokat segíthet azoknak a családoknak, amelyekben autizmussal élő gyermeket nevelnek. Ám akár a pedagógusok számára is hasznos olvasmány lehet a Meditittimó, amely által közelebb kerülhetnek a nagyobb odafigyelést igénylő gyermekekhez.

Gyerekekhez, szülőkhöz, tanárokhoz egyaránt szól a mese

Leventével az Igézőben beszélgettünk, ahová fiával, Benivel érkezett. S hamarosan kiderült: az író és családja is érintett, mert Beni szintén autizmussal élő. Mielőtt rátértünk a mesére, újra tisztáztuk, hogy helyesen ezt a fogalmat kell használni az autista helyett. Ezt már Levente is jól tudja, hiszen feleségével együtt beiratkoztak egy gyógypedagógiai képzésre, ahol nagyon sok hasznos ismeretre tettek szert. Ám térjünk vissza a meséhez. Levente hat novelláskötet után jutott el oda, hogy mesét írjon, mert közben megszületett Beni, akiről hároméves korában mondták ki, hogy autizmussal él. Az író addig is sokat jegyzetelt róla, ezután pedig már azt is följegyezte, szülőként miket éltek át a vizsgálatok alkalmával. Az elmúlt években egyre több lett az anyag, így megkereste hozzá a legmegfelelőbb formát. Egy szibériai gyermekirodalmi konferencia alkalmával jutott arra a gondolatra: érdekli az, hogyan jelenik meg az autizmus a népmesék világában.

Eleink ugyanis teljes világmagyarázatot tudtak adni a mesékkel, akár a másságra, az autizmusra is. Az autizmus pontos okát egyébként a mai napig nem tudjuk – fogalmazott Levente, aki azért döntött végül a mesés feldolgozás mellett, mert amit a mi világunkban nem érthetünk meg, ott az is érthetővé válhat, s amire itt nem kapunk magyarázatot, arra amott megtalálhatjuk azt. A könyvet 8–12 éves korú gyerekeknek és felnőtteknek is ajánlják. Levente szerint az a legjobb, ha szülő és gyermek együtt olvassák, mert minden korosztály számára van üzenete. A történet ott kezdődik, ahol a népmesék általában véget érnek. Tehát, a „nagy lakodalmat csaptak” után jön maga az élet, amikor a „királyi párnak” szembesülnie kell a valósággal. Levente és felesége is valami ilyesmit élt át, s az első évek bizony nagyon nehezek voltak. Beni igen erős akaratú, így előfordult például, hogy kirándulás címén egy áruházi parkolóban kellett végignézniük mind a kétezer autót…

Hidat építenek a két világ közé

Idővel a család megtalálta a megfelelő fejlesztő helyeket, ahol segíteni tudtak nekik. Most már nyolcadik éve dolgoznak azon, hogy Benit „bekapcsolják” a mi 21. századi világunkba, mert különben ő nagyon jól elvan a saját kis belső világában. Ám boldogulni mégiscsak itt kell, s elsősorban a szülei feladata az, hogy hidat építsenek a két világ közé. Azzal, hogy megtanítják a viselkedésre, a szabályokra. Ebben számukra is sokat segített A különleges Meditittimó kalandjai, amelynek köszönhetően Beni is jobban megértette, miért más ő, mint a többiek. Olvasás közben, valamint a szüleivel készült beszélgetések meghallgatása után a kisfiú egyszer csak megkérdezte: „Apa, én autizmussal élő vagyok?” – ez pedig történelmi pillanat volt, mert addig hiába magyaráztak neki. A könyvbeli Meditittimó herceg neve és több ötletes név egyébként Beninek köszönhető, aki így egy kicsit a mesében is a szerző alkotótársává vált.