Emléktáblát avattak a Püspökség kertjében

A nagy háború centenáriumi évei formálisan lezárultak ugyan tavaly, de ez nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nem kell emlékeznünk az áldozataira. Németh István, a programot annak idején útjára indító Krajczáros Alapítvány elnöke az ünnepségen kiemelte, a civil szervezetek feladata, hogy emléküket ne engedjék elhalványulni: ez akár a mottója is lehet a jövőbeni megemlékezéseknek is. Az alapítvány szándékában áll, hogy a továbbiakban is ráirányítsa a figyelmet az I. világháborúban a harctéren maradt magyar katonákra.

Megpróbáljuk a múltat úgy őrizni, hogy abból tanuljunk

„Amikor időről időre megemlékezéseket tartunk és emlékezünk a háború borzalmaira, amikor áldozatai előtt meghajtjuk fejünket, elhelyezzük az emlékezés virágait és ég felé küldjük értük az imádság fohászait, akkor nemcsak egy ünnepi pillanatot élünk át, hanem megpróbáljuk a szívünket és a lelkünket a békére hangolni. Megpróbáljuk a múltat úgy őrizni, hogy abból tanuljunk, hogy felelősen éljük a jelent és tudjunk egy békés és emberhez méltó, szép életet adni az utánunk következőknek”, fogalmazott ünnepi beszédében Spányi Antal megyés püspök.

Csiák Gyula, a tavaly szintén a programhoz csatlakozott Bársony István Alapítvány elnöke elmondta, ők a fák mellett pipacsot ültettek és ültetnek a továbbiakban is. Köztudott, hogy a pipacs a háborút követően az emlékezés virágává vált. Szeretnék, ha a háború áldozatainak emlékét őrző táblák, fák és emlékhelyek tövében – ahogy az már Gárdonyban vagy Sárszentágotán megvalósult – ezek a vörösen izzó virágok emlékeztetnének minden egyes kettétört életre.

A díszkörtefa tövében felavatott kis táblácska mellé viszont kedden délelőtt fehér rózsákat helyeztek el az emlékezők.