2019.04.05. 14:00
Feltárult az időkapszula az Árpád Fejedelem Általános Iskolában
Megállt a levegő az Árpád Fejedelem Általános Iskolában csütörtök délután. Ennek egyik oka a földszinten összegyűlt tömeg – a másik pedig egy izgalmas és egyben megható esemény volt.
Többen maguknak is megörökítették a most feltárt kincseket, amelyek az iskolai gyűjteménybe kerülnek
Fotó: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
„Üzenet 2019-re. 1969”
Egy korszak (lapjaiban) megsárgult, de teljesen el nem feledett lenyomata bontakozott ki előttünk az iskolában. A fiatalok és a régebb óta fiatalok egyaránt izgatottan várták a pillanatot, hogy lássák, mit rejt az „Üzenet 2019-re. 1969” feliratú faragvány.
Az év adott volt, az apropót pedig az Árpád-napok adta (az iskola 2000-ben vette fel Árpád fejedelem nevét), melyet ezen a héten tartottak az intézményben. Az esemény dramaturgiája, mondhatni, a megszokott volt: az alaphelyzetből kiindulva jutottunk el a bonyodalmon át a megoldásig. Kiindulásképpen Bertalanné Bodri Anikó történelemtanár tolmácsolásában megismerhettük az oktatási intézmény előéletét – például azt, hogy az első adatok 1781-re datálódnak (amikor is összesen 28 fiú és 2 lány járt az intézménybe); hogy 1903 és 1916 között külön tanultak a fiúk, külön a lányok; s hogy 1955-ben készült el ez az új, nyolc tantermes iskola.
A találkozó tárgyához közeledve Horváth József korábbi tanítvány emlékezett vissza az 1969-es és az azt megelőző évekre: ők mint az akkori indián őrs tagjai kapták a feladatot, hogy az emléktábla-akciót lebonyolítsák. A borongós idő emléke mellett a tanárok, osztálytársak emléke is élénk még – többekre főhajtással gondoltak vissza a jelenlévők. Az egykori diák ötven évvel ezelőtti titkát mindvégig megőrizte: hogy az üzenet mit tartalmaz, nem árulta el a kérdezősködőknek.
Fotó: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
Elcsukló hangok
A pillanat azonban – még ha kisebb bonyodalommal is, hiszen az akkori mesterek ugyancsak alapos munkát végeztek – elérkezett. Az esemény tetőpontjaként a befalazott fehér doboz (és vele megannyi emlék) a felszínre jutott. Előbb az indián őrs zászlaja került elő, melyet jó pár fotó és számos írásos dokumentum követett.
Ez utóbbiak egyikét egyébként az akkor negyedik osztályos Fábián Katalin jegyezte – s olvasta fel most mindenki előtt, ötven év elteltével, személyesen. Elcsukló hangok, kedves mosolyok és nagy beszélgetések jellemezték ezt a délutánt.
A szervezők pedig a jövőbe is tekintettek: az iskola mintegy százhatvan gyermeke (írással, fotóval és pendrive-ra helyezett filmekkel) üzent a jövőbe, ezúttal „csupán” huszonöt évvel későbbre. Találkozunk!
