Velencén ünnepelt Borász-bált a Szent Benedictus Borlovagrend

Ha víziló nem vóna/Tán a tengör sem vóna/ De ha bor vóna a tengör/Mind kiinná az embör. A Gárdonyi Géza nyomán írt Göre Gábor-vers volt a mottója az estének. A köszöntő is rendhagyónak számított, hiszen Hajdú Frigyes, a Borlovagrend nagymestere, a kötelező beszéd helyett pincefeliratokkal, borral kapcsolatos aranyköpésekkel, tréfás huncutságokkal rukkolt elő, megalapozva a jó hangulatot. A vacsorát követően az ülésrend felbolydult, a népek elmerültek a fecsegés tengerében, az elsüllyedéstől a tánc mentette meg a báli sokaságot.

– Lovagrendünk régi és új tagjainak köszönhetően évről évre fejlődünk. Létszámunk minden évben növekszik, a tagok majd fele aktívan segíti a munkánkat. Az esztendő legjelesebb rendezvényein – Szent Orbán-nap, Liberália, Borász-bál – teszik a dolgukat a szervezésben, a lebonyolításban. Abban, hogy a tagság közösséggé váljon, minden hónap első csütörtök estéjén a Velencei Római Katolikus Plébánia közösségi helyiségében összegyűlünk hol tízen, hol húszan. A borászok borokat, mások ennivaló falatkákat hoznak, és együtt beszélgetünk a világ, és a magunk dolgairól. Februárban például Kürti Attila lovagtársunk halászlével vendégeli meg a társaságot. A tagságot többségében borkedvelők és amatőr kézműves borászok jelentik. Negyvenheten vagyunk, közülük kiemelkedik négy profi borász, akik hivatásszerűen teszik dolgukat, ők hírnevünket növelik, míg a többiek a közösség fontos részei. Az évnyitó báljainkon általában hetvenen vagyunk, jönnek tagok, barátok, a szőlőhegyen szabadidejüket töltők – mondta a borlovagrend nagymestere.

A Gabro Music Band szolgáltatta a talpalávalót, az eme alkalmakkor elkerülhetetlen mulatós nóták nélkül. A hangulat remek volt, a táncparkett ördögei megállás nélkül mozgatták lábaikat hetvenen túl és hetvenen innen.