Jelentős régészeti emlékekre bukkantak a Szent István Király Múzeum rekonstrukciója során

– A Rendház gazdasági udvarán végzünk feltárást. Január végén kezdtük el, és most, február közepén, vége felé fejezzük be az első ütemét. Az udvar egészen a 17. század óta beépítetlen, ezért a régészeti emlékek már a mai járószint alatt egy méternyire jelentkeznek, jelentősen nincsenek megbolygatva. Nagyon sok kora újkori, illetve néhány középkori épületfalat, valamint hozzájuk tartozó járószinteket és leleteket találtunk meg – mondta el lapunknak a fiatal szakember.

A mai Fő utca, a Szent János köz és az Oskola utca által határolt telken a 18. század derekán épült egy templom, s hozzá egy rendház. Volt a jezsuitáké, de a pálosoké is. Ma a cisztercieké, bár csak a templom, hiszen a Rendház – amely 1950 után még diákotthon is volt – 1978 óta a Szent István Király Múzeum épülete, ma már annak központja. Római kőtár, állandó régészeti kiállítás, restaurátorműhely, adattár, antropológiai gyűjtemény otthona, illetve múzeumi szakemberek munkahelye. Vagyis itt, hol restaurátorok, régészek és muzeológusok végzik évtizedek óta napi tudományos munkájukat, többek között mindenfelé a középkori Székesfehérvár nyomait kutatva, éppen itt, eme múzeumi épület gazdasági udvara alatt találtak most különösen jelentékeny falmaradványokat!

– Mivel a belvárosban vagyunk, azért sejthető volt, hogy vannak itt épített emlékek. Az, hogy konkrétan itt egy fal van, az meglepetés! – mondta erről Szőllősy Csilla.

Mint ismert, január végén az Árpád-ház Program forrásaiból indult itt el nagyszabású beruházás, fejlesztés. Ilyenkor kötelező a régészeti feltárás.

– Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy egészen a 17-18. századtól kezdve ez az udvar üres volt, nem volt beépítve, a későbbi bontásokkal nem bolygatták meg a falakat, nem nagyon tették tönkre, úgyhogy elég sok minden maradt – fűzte hozzá. – Egy meglehetősen hosszú, körülbelül kelet-nyugati irányú falat találtunk, amelyhez nagyon sok fal csatlakozik dél felől, ami különböző helységekre osztja a területet. Legalább 3-4 osztófalunk van, ami 4-5 helyiséget mindenképpen feltételez. Hogy ezek időben egyszerre funkcionáltak-e, az még kérdéses – folytatta Szőllősy Csilla.

Arra, hogy mikor emelték a megtalált falakat, a leletek, a rétegviszonyok, illetve a fal építési technikája alapján lehet következtetni.

– A falak egy része biztos, hogy kora újkori, 16-17. századi, de vannak korábbi, középkori falaink is! Vannak olyan falrészletek is, amit az újkori falakhoz futó járószintek alatt találtunk, azok biztosan középkoriak. Ez utóbbiakat a kora újkorban bolygatták meg – jelentette ki. – A területről kevés írott forrásunk van. A feltételezések szerint a középkorban egy templom állhatott itt, amelyet a török korban dzsámivá alakítottak, amellett volt egy kiszolgáló épület – ecsetelte a régész.

Keresik a választ arra, hogy a most feltárt falmaradványok ezekhez a kiszolgáló épület tartoztak-e.

Mit találtak még?

– Több járószintet is találtunk. Ahhoz, hogy továbbhaladhassunk, kénytelenek vagyunk ezeket megbontani, elbontani, de előtte nyilván dokumentáltuk az állapotát, elkészítettük a róluk a rajzokat. Így haladunk egyre lejjebb, hogy az utolsó réteget is megtaláljuk. Itt is látható az a fekete, kicsit iszapos, mocsaras réteg, amelyet Fehérváron nagyon sok helyen lehet látni ásatások során. Több famaradvány is előkerült – fogalmazott.

E famaradványok kormeghatározására különböző természettudományos vizsgálatokkal tesznek kísérletet.

– Állati eredetű, lószőrnek látszó dolgok is kerültek elő. A nedves környezet segít megőrizni ezeket a szerves anyagokat. Ami még érdekesség, hogy volt itt egy török korinak tűnő szemétgödör is, amelyben egy tőrt találtunk, amelyet a restaurátorok vizsgálnak – zárta a felsorolást Szőllősy Csilla.