„Nulladik” konferenciát tartottak a sóstói látogatóközpontban

A szakember erről február 2-án, a vizes élőhelyek napján beszélt a Sóstó Természetvédelmi Terület látogatóközpontjában lezajlott előadássorozaton, amelyet a címben nulladik konferenciának neveztünk. Ez utóbbi „számadás” egyetlen oka, hogy a látogatóközpont hivatalosan még nincs átadva, ennek ellenére a tudományos, illetve a népszerűsítő munka határozottan elindult már új sóstói otthonában.

Rövidesen meglesz a hivatalos átadó

A szombati alkalmon az érdeklődők például három izgalmas, helyi érdekű prezentációt is meghallgathattak. Kiss Péter, a Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársa a Velencei-tó és a Dinnyési-fertő természeti értékeiről, földrajzi jellemzőiről beszélt. Kitért a tó múltjára, a madárrezervátum lakóira, és arra a munkára, amellyel a szakemberek a kilencvenes években megóvták a kiszáradástól – a horgászat, a fürdőzés, a vitorlázás és egyszersmind a vízi élőhelyt kívánó állat- és növényvilág számára – a tavat.

Kovács Gergely, a Völgy-Híd Természetvédelmi Alapítvány tagja szakmai előadásának címe Egy zöldfolyosó mindennapjai – A Császár-víz-völgy volt. A fiatalember többek között szólt a Császár-rétről, valamint a Zámolyi-, illetve a Pátkai-víztározókról mint Székesfehérvárhoz közeli, jelentékeny vizes élőhelyekről. A hangyaboglárkák több faja mellett, vízicsibék, kanalas gémek, sirályok is élnek ezeken a területeken.

Csete Gábor számba vette a város természetvédelmi területeit. A felbecsülhetetlen fontosságú rekonstrukción, területmentésen túllévő Sóstón kívül beszélt a 90 hektáros Aszal-völgyről, a 18 hektáros Jancsár-völgyről, a 136 hektáros Máriamajori-erdő és Nagy-völgy Természetvédelmi Területről is.

Az előadások után levetítették J. Mező Éva Halhatatlanná vált mulandóság című, a sóstói munkákat bemutató filmjét.