Ha ulti van, napi gond nincs Agárdon

Egy pohár jó bor mellett elkártyázgat néhány barát – gondolhatnánk, amikor a gárdonyi családi házas övezet egyik házában meglátjuk az ultizó férfiakat. Pedig az ulti ennél többről szól: ma is ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, barátságokat kovácsol össze, közösségeket teremt, s nem mellesleg valódi élményeket hoz az emberek életébe. A jó bor sem véletlen – Gárdonyban ugyanis Csóbor Jenő borász az, aki az egyik ilyen baráti közösség motorja. Nagy erőkkel készültek kedden este is az évente megrendezendő bajnokságra, amely a környék ultis csapatainak kínál megmérettetési lehetőséget. A 35. Agárdi Ultibajnokság, melyen a Peregovits-vándordíjat lehet elnyerni, most szombaton, azaz február 9-én lesz az Agárdi Közösségi Házban. A térség minden ultis közösségét várják rá, akár még aznap 13 óráig is lehet jelentkezni.

– Az ultibajnokság még 1985-ben indult, azóta folyamatosan megtartjuk – mondja a „civilben” borász Csóbor Jenő, aki mesél Peregovits Károlyról is, akiről a díjat elnevezték. – Tőle, az akkori agárdi iskolaigazgatótól kaptuk a serleget, ő ugyanis nagy ultis volt. Sokan ismerték, szerették őt, nagy ultis közösséget teremtett itt a térségben, így hát nem véletlen, hogy róla neveztük el a vándordíjat. Magát a versenyt is vele ötöltük ki – emlékezik vissza a kezdetekre a bajnokságra készülő Csóbor Jenő, aki barátaival heti rendszerességgel ül össze egy-egy jó kártyapartira. Az itteni négyfős baráti társaságtól függetlenül azonban több helyen is pörgetik a kártyákat a városban – vannak tehát más ultis baráti társaságok is, tudjuk meg, igaz, sajnos egyre kevesebben. – Egy évben egyszer pedig összegyűlünk, s akkor összemérjük az erőnket. A köztes időszakban pedig minden héten más családnál találkozunk.

Kártyás klubélet tehát hivatalosan már nincs, ami összetartja a csapatokat, az a barátság és az ulti szeretete. Régen azonban ilyen is volt: – Emlékszem, a gárdonyi tűzoltószertárban tartottuk a klubfoglalkozásokat, ahová sok embert csábítottam magam is. Onnan indult el a bajnokság ötlete is – eleveníti fel az emlékeket a borász. Aki egyébként a tavalyi versenyből kiindulva idén húsz versenyzőt vár, bár, teszi hozzá, pár éve még ötvenen is voltak.

– A Dunántúl több területéről is voltak versenyzők, ám sajnos az öregek már nem tudnak jönni. A fiatalok pedig már nem igazán kártyáznak…

S bizony ez így van – vagy ha mégis, hát maximum az interneten… Pedig az ulti akkor kapcsol ki igazán, ha valóban barátok veszik körül az embert. Csóbor Jenő így vélekedik erről: – Ha az ember a lapokra koncentrál, akkor a napi problémák távol maradnak. Közben pedig lehet zrikálni egymást, nógatni a másikat, hiszen az ulti egyfajta versenyhelyzetet is teremt. Nem mellesleg amolyan értékmérő, hiszen pénzre játszunk. Ez pedig további izgalmat hoz a játékba…