Újragondolt (bűnös) édenkert

A felvetés jogos, hiszen a Biblia történeteit nemcsak az egyetemeken, főiskolákon, de a középiskolákban is tanítják.

– Tudjuk, milyen gyümölcsöt szakít le a fáról az első emberpáros a bűnbeeséskor? – tette fel a kérdést az előadó. – Számomra nem derült ki! – válaszolta egy férfi, akit eztán a hallgatóság egy része „megcáfolt”: – Hát almát! – mondták. S mindkét félnek igaza volt. Hiszen – fejtette ki Balázs Gábor – azt is vitatják, a Biblia tekintetében hány teremtéstörténetről beszélhetünk. Egyes vélekedések szerint egyről, a változatok közötti különbség azok részletességében áll; míg mások úgy gondolják, határozottan két különböző hagyományról van szó. Jellemzően ez utóbbi az akadémiai vélekedés.

Az édenkerti történetet tehát zsidó, keresztény és akadémiai „látásmódok” szerint is elemezhetjük: a leírtakat máshogyan látta kétezer éven át a zsidó hagyomány, s máshogyan a nagyjából a 19. század második felétől kezdve létező irodalmi hagyomány. Ez utóbbi leginkább filológiai, szövegkritikai elvek mentén elemezte, elemzi a szentírást. A szövegekben az egyes értelmezések szerint eltér – többek között – a teremtés (előbb az ember, majd az állatok – és fordítva), valamint az élet kialakulásának (előbb az ég, majd a Föld – és fordítva) sorrendje, illetve a kígyó szentírásban szerepeltetése. Külön érdekesség – hívta fel a figyelmet az előadó –, hogy az alma mint tiltott gyümölcs azért maradt meg a köztudatban, mert a 4. században fordító Jeromos egyfajta szóviccként feltüntette azt a szövegben: a héber

„rossz” és „alma” szavak hasonló hangalakúak.