Társadalmi integrációs képzés indult Fehérváron

Szeretek kézműveskedni, és van egy cuki spánielem – hangzott el egyebek között a tréningen. Ottjártunkkor éppen párban mutatkoztak be egymásnak a résztvevők, néhány jellemző tudnivalót felvillantva magukról. Aztán teljes körben folyt tovább a diskurzus. Vártak mindenkit, aki úgy érzi, nehezen ismerkedik, aki nem kezdeményez beszélgetéseket, aki nem találja a közös hangot a kollégákkal, ismerősökkel, aki jobban és nyitottabban szeretne élni, illetve akit egyszerűen érdekel a beilleszkedés témaköre… A két tréner, Simon Csilla és Bíró Beáta így foglalta össze válaszát kíváncsiskodásomra, miszerint mi is zajlik a foglalkozásokon: – Az integráció mindennapi életünk része, maga a folyamat a beilleszkedés, amikor az egyén egy csoport vagy egy közösség részévé válik.

– A képzés célja a szociális alapkészségek fejlesztése, az empátia, az odafigyelés, a másik másságában való elfogadásának gyakorlása, elmélyítése – fejtette ki lapunknak Sinkovicsné Máté Hortenzia, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatóhelyettese. Amint elmondta: a társadalmi integrációnak esetükben nem a politikai arculata a hangsúlyos, hanem a társadalom perifériájára szorult felebarátunk megsegítése, közösségbe való helyezése, illetve visszahelyezése. A Katolikus Karitász nyolc súlyponti területet határoz meg tevékenységének leírásakor: az idősek, a családok, a munkanélküliek és hajléktalanok, a szenvedélybetegek, a fogyatékkal élők, a kisebbségek, a menekültek és a humanitárius katasztrófát szenvedettek segítése. Ők valamennyien – speciális helyzetükből adódóan – könnyen kisodródnak, válnak rászorulóvá, támogatást kérővé. Őket szeretnék segíteni!