Csengettyű és tömjén a szerb templomban

A szerbek ugyanúgy ünnepelnek, mint más keresztények, csak az események naptári időpontjai a nyugati keresztényekhez képest két héttel eltolódnak, mert a szerb ortodox egyház nem tért át a Gergely-naptárra, változatlanul a Julianus-naptárat használja. Van egy másik, sarkalatos pontja is a szerb karácsony szokásainak: nem állítanak fenyőfát az ünnep alkalmából, hanem a családfő kimegy az erdőbe fiatal tölgyfaágért, amit este bevisz a házba. A szimbólumot bekenik mézzel és meghintik búzaszemekkel. Ez egy pogány eredetű termékenységi rítus, de mára már a fiatal Krisztust szimbolizáló jelkép lett, mely jelzi a karácsonyi ünnepek kezdetét.

A Rác utcában kis gyülekezet várta Pavle Kaplan pópát, hogy mutassa be a karácsonyi misét. A falakon és a mennyezeten ikonok fogadták a híveket. A glóriás szentek vigyázó tekintetének kereszttüzében zajlik a szertartás, melyet a pópa tértisztítással kezdett, ezért szállt a tömjén füstje és szóltak a csengettyűk. A gyülekezet vezetője és a kántorok éneke felelgetett egymásnak, miközben a hívők létszáma egyre emelkedett. A szertartás nyelve szerb, de hangzott el evangélium magyarul is, Krisztus születéséről.