Többgenerációs, színarany lagzit tartott egy középbogárdi család

Nagy Ferenc, az aranylakodalmat megült házaspár veje titokban szervezkedett: párjával, Pordán Anitával együtt ő már Székesfehérváron lakik, míg a lány 1968-ban megházasodott szülei Lajoskomárom– Középbogárdon élnek.

Szűk, ám mégis nagy család

– Csak a szűk család volt jelen az ünnepi alkalmon – mesél a jubileumi rendezvényről Ferenc, majd gyorsan hozzáteszi: azért a szűk család is nagynak számít náluk. Ugyanis az ünnepelt párosnak, Pordán Ferencnek és Joó Erzsébetnek három gyermeke született. A három gyermek egyike a Székesfehérváron élő, s a meglepetésbulit szervező Anita, a középső testvér Pétfürdőn él, a harmadik, idősebb lánytestvér pedig Középbogárdon maradt. A három lány mindegyikének három-három-három gyermeke van már, tehát az ünnepelt nagyszülők kilenc unokát jegyeznek. Sőt: immár kilenc dédunokával is számolhatnak, akiknek száma, ha továbbra is hasonlóan működnek a matematikai összefüggések, növekedni fog. Anita jelenleg még nem nagymama – mivel gyermekei tinédzserkorúak –, azonban a középső lánytestvérnek négy, az idősebb lánytestvérnek pedig öt unokája van már. A legfiatalabb csemete pár hónapos, a nyár elején született; de ez utóbbi családnál már úton van a – jubiláló házaspár szempontjából – tizedik dédunoka is.

– A hármas szám csak a mi születésünktől kezdve vált misztikussá, hiszen a szüleimnek ennél több testvére is volt. Akkor még gyakoribbak voltak a nyolc-kilenctestvéres nagycsaládok: édesanyám 1951-ben, édesapám pedig 1947-ben született – mondja Anita.

Nem is sejtették

A házasságkötés ötvenedik évfordulóját a „szűk család” ünnepelte hát, mintegy 20–30 fő. A szervezés meglepően jól sikerült, holott mindenki, még az unokák is tudtak róla: míg Erzsébet és Ferenc be nem lépett a középbogárdi faluház ajtaján, titokban maradt az esemény.

– Az anyósomnak és az apósomnak azt mondtuk, hogy az egyik unoka családi találkozójára hívjuk őket, azért, hogy a két család nagyszülei megismerjék egymást. Bár volt róla szó, hogy megünnepeljük az ő évfordulójukat is, tudomásul vették, hogy azt egy héttel elcsúsztatjuk. Végül persze nem így lett – elevenítette fel a szervezés hátterét Ferenc. Hozzátette: mindenesetre izgultak, hiszen az anyós korábban mindig jól ráérzett a titkos szervezkedésre.

Az ötvenes lufik bűvöletében lezajlott eseményen volt zeneszó, étel és ital, a rokonság sok esetben süteményt is vitt magával. Az esemény megszervezésének gondolata egy évvel ezelőtt érett meg bennük, komolyabban a nagy nap előtti néhány hónapban kezdtek el foglalkozni a szervezéssel. Ekkor bérelték ki a faluházat is.

– Édesanyám ozorai származású, édesapám középbogárdi. Korábban Sáripusztán dolgoztak együtt, aztán 1968 novemberében úgy döntöttek: megházasodnak. Szerencsére ma is aktívak, gyakran kimozdulnak, és ha kell, Székesfehérvárra is elutaznak. Édesapám imád horgászni, ezt leginkább Lajoskomáromban űzi. Édesanyám addig az unokákkal, dédunokákkal foglalkozik, vagy keresztrejtvényt fejt – meséli Anita. De azt is megtudtuk, hogy az ötvenéves évfordulót egy újabb jeles esemény követi: az anyuka, Erzsébet karácsonyi lány, így december 26-án az egész család ismét együtt ünnepel majd.