2018.12.12. 07:00
Hadik-emléktáblát avattak Seregélyesen
Ünnepélyes keretek között avatták föl hétfőn délután Hadik Jánosnak, a Magyar Királyság 22. miniszterelnökének emléktábláját a polgármesteri hivatal épületének falán.
A fiatal gróf derűs komolysággal mondott köszönetet
Fotó: Sági Zoltán / Fejér Megyei Hírlap
Mint Horváth Sándor polgármestertől megtudtuk, az emléktábla-avatás gondolatával a Hadik család történetét jól ismerő Nagy István kereste meg őt még tavasszal, és minekutána a gondolat a képviselő-testület tetszésével is találkozott, határozatban döntöttek az emléktábla kihelyezéséről.
17 órás miniszterelnökségének az őszirózsás forradalom vetett véget
Az 1863-ban született futaki gróf, Hadik János 1893. október 2-án vette feleségül gróf Zichy Alexandrát Seregélyesen – ám a helybeliek számára nem csupán a történelmi emlékezetről szólt a hétfői aktus, ugyanis a Zichy–Hadik-kastély egykori tulajdonosainak leszármazottai azóta is szoros kapcsolatot ápolnak a településsel. Olyannyira, hogy az emléktábla ünnepélyes leleplezésén az egykori politikus és miniszterelnök Hadik János unokájának, gróf Hadik Béla Jánosnak özvegye, Kirsten grófnő és fia, az ifjú Hadik Maximilián gróf is megjelent.
A ceremónia ünnepélyességét a Seregélyesi Baptista Általános Iskola és AMI pedagógusai és diákjai is emelték a történelmi személyiség életútjának fölidézésével. Gróf Hadik János 1894-ben örökös jogon vált a főrendiház tagjává – ekkor fordult a politika felé.
Letartóztatták és börtönbe vetették
1901-ben a Szabadelvű Párt képviselőjeként nyert mandátumot az abaújszini kerületben, majd az 1904. november 18-i „zsebkendőszavazást” követően, a szakadó pártból kilépve, 1905-ben a disszidensprogrammal, 1906-ban pedig az országos alkotmánypárti programmal jutott be – egyhangú szavazással – az abaújszini kerületből a képviselőházba. Volt a Wekerle-kormány belügyminisztériumi államtitkára, majd az Országos Alkotmánypárt alelnöke, később, 1913–18 között az újjászervezett Országos Alkotmánypárt elnöke. Mindössze 17 óráig tartó miniszterelnökségének az őszirózsás forradalom vetett véget: 1918. október 31-én hajnali 3-kor lemondott, őt Károlyi követte. Bő negyed évvel később, a Tanácsköztársaság idején letartóztatták, és Székesfehérváron börtönbe vetették. Ekkor mutatkozott meg igazán, mekkora hatást gyakorolt közvetlen környezetére: a seregélyesiek és az uradalmi birtokain dolgozó helybeliek utána vonultak a városba, és addig tüntettek, míg szabadon nem bocsátották – noha a vörösterrorral szembefordulni nem volt veszélytelen vállalkozás.
Az emléktábla alatt a tavasszal érettségiző Hadik Maximilián is beszédet mondott, megköszönve Seregélyes szívélyességét családja iránt és azt, hogy annak emlékezetét közösen ápolhatják. A fiatal gróf a legszívesebben formatervezést tanulna, de még nem dőlt el, melyik országban.