Szakmány János gyerekkori emlékeit elevenítette fel a ráckeresztúri helytörténeti klubban

Hajdan a falubeli gyerekek együtt jártak húsvétkor locsolni, s ki-ki a maga fonta sibavesszővel meg is csapkodta a leányokat, persze – általában – illő módon. Szakmány János elmondta, a siba egy fűzfavesszőből font, hatvan-nyolcvan centiméter hosszú korbács, bár édesapjától hallotta, volt idő, amikor kétméteres sibával jártak a legények. A nagy és nehéz vesszőfonatot talán csak ijesztgetésre használták, hiszen ha azzal megsuhintottak volna valakit, bizony nem piros tojással viszonozta volna…

A klubban minikiállítás is helyet kapott

János elmesélte, a sibálás mellé vers is járt, legtöbbször a következő rigmust szavalták: „Sibi ribi, macska ribi, / tetves ne légy, bolhás ne légy, / jó friss légy, / fazekakba, tányérokba kárt ne tégy!” A lányok a szépen festett, ékesített tojásokon kívül különböző színű szalaggal is megajándékozták a fiúkat, rákötötték a sibára, s a szalag színe szimbolikus üzenetet rejtett. Vagy azt, hogy kedvellek, gyere máskor is, nem utasítalak el, vagy azt, hogy ne forgolódj körülöttem, nem kellesz, nem tetszel.

A helytörténeti klub vendége a népszokás eredetéről is szólt, majd a megjelentek emlékeiket idézték föl. A Budavári fiúk, Zoltán és Miklós ízes adomákkal tették színesebbé az estét, nem csak a húsvéti időt idézve föl. A hajdani lányok, ma már asszonyok közül többen bevallották: ők bizony nem rajongtak a sibálásért, főként, ha egy-egy legény – már kapatosan – nagyobbat suhintott, mint illett volna…

A könyvtár és a Ráckeresztúri Települési Értéktár Bizottság szervezésében létrejött rendezvényen minikiállítást is megtekinthettek a résztvevők, a képeken a sibafonás egyes momentumai elevenedtek meg. A faluban már kevesen értik e mesterséget, Herkli Antal az egyik, aki sibavesszőt tud készíteni. Az óvoda képviseletében Gáborné Kutasi Katalin óvodavezető arról beszélt, hogy szeretné e hagyományt már a kicsikkel is megismertetni. Jövő tavasszal újra lesz kézműves-foglalkozás, remélhetőleg jó páran bekapcsolódnak a vesszőkészítésbe, és gyereküknek, unokájuknak is megtanítják a sibafonás fortélyait. Húsvétkor pedig együtt mennek locsolni és szép, színes szalagokat gyűjteni a hímes tojások mellé.