Kas Bence logopédus, nyelvész tartott előadást Enyingen

Minden óvodai csoportban, iskolai osztályban érintett egy-két gyermek

Köztudott, hogy a gyermekek tőlünk lesik el anyanyelvüket, innen ered tudásuk. Persze ehhez beszélnünk is kell hozzájuk – húzza alá Kas Bence. A nyelvi késés jeleit itt-ott – bár nehéz! – mégis felfedezhetjük az „átlagos” és a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek esetében egyaránt.

– A szótanulás lassan kezdődik. A gyermekek egyéves koruk környékén kezdenek el beszélni, bár a szülők egy része a „vau”-hoz hasonló szókezdeményeket még nem tekinti szónak. Pedig a terminológiát tekintve ez egy jelentéssel bíró hangsor – vagyis tudjuk, hogy a gyermek a kutyára gondol –, tehát szó. Ezt követően másfél-kétéves korában lódul meg a gyermek: ekkor kezd el két-háromszavas mondatokban beszélni – magyarázza Kas Bence. Hozzáteszi: átlagos gyermek nincsen, különböző gyermekek vannak. A fejlődésnek van egy fajta dinamikája, amely egyénileg eltérhet. Ennek köszönhetően fordulhat elő, hogy 16 hónapos korban már nagyok a különbségek: van, aki kétszáz szavas szókinccsel rendelkezik, míg más el sem kezdett szavakat használni. Az átlag harminc-negyven szót ismer ilyenkor.

Elmondható, hogy inkább a fiúkat érinti a nyelvfejlődési késés

– A nyelvfejlődési késés legkorábban kétéves korban mondható ki, abban az esetben, ha a gyermek nem rendelkezik legalább ötven különböző szót tartalmazó szókinccsel; vagy ha bár ez a mennyiség megvan, a gyermek még nem kezdett el mondatokban beszélni. A „Baba ide!” és az „Autó ott!” jó mondatoknak számítanak – segít az értelmezésben a nyelvész.

– A nyelvi késést mutató gyermekek esetében a mielőbbi segítségnyújtás a legfontosabb. Akik négyéves korukban még mindig nem zárkóztak fel, biztosan nyelvfejlődési zavarral rendelkeznek. Ezek a gyermekek tipikusan fejlődőnek tűnnek, vagyis rohangálnak, rajzolnak és énekelnek, csak kevésbé képesek megtanulni és megérteni a beszédet társaikhoz képest. Tünetként a szegényes szókincs, az egyszerű mondatalkotás, a beszéd­értési zavarok, a gyakorta társuló olvasászavarok és a késői beszédindulás jelenik meg, amely miatt sokan azt gondolják, ezek a gyermekek gyenge képességűek. Holott ez nem igaz, mert képességeik jók lennének, csak a tudás megszerzésében és átadásában vannak korlátaik – tudtuk meg.

Ahogy azt is, hogy a nyelvi zavar tüneteinek súlyos hatásai lehetnek. A beszédhang-ejtési hibákból eredően ugyanis rossz lesz a gyermek beszédérthetősége, a beszédpartnernek folyton vissza kell kérdeznie, hogy megértse őt; a szókincs-elmaradás által pedig szövegértési problémák jelentkeznek. A gyermek előbb-utóbb nem tud rendesen részt venni az iskolai munkában, amely a viselkedését is befolyásolja. Így a nem kezelt nyelvi zavar hatására viselkedés- és személyiségzavarok alakulnak ki, az ismeretszerzés akadályozott lesz, a fiatal értelmi nívója is lefelé ível majd. Jellemzővé válik a frusztráció, szorongás, beilleszkedési zavar; nem sikerül letennie az érettségit, főleg fizikai munkát tud végezni, sokaknak pedig enyhébb autisztikus tünetei is vannak.

– Megfelelő szűréssel idejében felismerhető a „problémás” gyermek, így gyógy­pe­dagógus segítségével ha­mar elkezdődhet a korai fejlesztés. A logopédiai szűrést két éve már hároméves korban kötelező elvégezni, ekkor fel lehet ugyanis mérni a mondatalkotási képességet és a szókincset is. Ugyanígy a védőnői hálózatban végzett szűrőrendszer is elérhető már, bár sok esetben elnagyoltan: a védőnők egyszerű kérdéseket tesznek fel. Például azt, hogy a gyermek mondatokban beszél-e már, amit a szülő nem feltétlenül tud jól megítélni – mondja a logopédus. Majd felvázol egy megoldási javaslatot: a legjobb, ha a nyelvi későket bevonjuk egy preventív fejlesztésbe, gazdagítva a szó­kincsüket, a beszédértést és a mondatalkotási képességet, logopédussal együtt. A szakember azonban a gyakorlat szerint csak hetente kétszer tud találkozni a gyermekkel, így megnő az otthoni tréning jelentősége: ilyenkor a logopédus tanácsot (tankönyvet, iránymutatást) ad a szülőknek, hogy ők is biztosíthassák a gyermek fejlődését.