Néma kór, ami minden tizedik embert érint Magyarországon

– Ülőmunkát végeztem és csak azt vettem észre, egyre inkább fájt a csípőm, alig tudtam elindulni. A munkahelyem épp szervezett egy csontritkulásszűrést, így gondoltam, hogy elmegyek rá – emlékezik vissza Turánné Deák Éva, aki ma a Fejér Megyei Osteoporosis Klub elnökhelyettese. Számára – már a negyvenes éveiben – így derült ki, hogy súlyos csontritkulása van. A legtöbben azonban 60 éves kor felett, egy tragikus és fájdalmas csonttörés – csigolyatörés, combnyaktörés – után, kivizsgálásokat követően döbbennek rá: olyan gyenge már a csontozatuk, hogy egy korábban könnyen felejthető ütést, esést sem bír ki törés nélkül. Éva, miután kiderült a betegsége, nem tétlenkedett: felkereste a klubot, amely tornalehetőséget biztosított.

– Kétszer mentem egy héten, s éreztem, hogy jobban vagyok. Amikor pedig szünet volt, visszajöttek a tüneteim és éreztem a mozgás hiányát. Létszükségletemmé vált a rendszeres mozgás.

Évának azóta nem romlott a csontritkulása, s persze az életmódját, az étkezését is igyekezett átalakítani: elkezdett több tejterméket fogyasztani, de betegsége súlyossága miatt sajnos ez már nem volt elég, kellettek a táplálékkiegészítők is. A D-vitamin, a kalcium, a magnézium pótlása ilyenkor elengedhetetlen.

A Fejér Megyei Osteoporosis Klub közhasznú egyesület húsz éve működik, s egyedülállóan önállóan teszi mindezt, nem tartozik egyetlen egészségügyi intézmény égisze alá sem, mesél a szervezetről Éva, hozzátéve, hogy a taglétszámuk ugyan változó, általában 120-130 fő vesz részt a gyógytornáikon. Székesfehérváron, a Széchenyi úti, rendkívül jól felszerelt klubtermükben mindennap öt órában tartanak foglalkozásokat. Most pedig a csontritkulás világnapjához (október 20.) kapcsolódóan pénteken, azaz október 19-én 15.30-kor megemlékező és figyelemfelhívó sétát tartanak az Országalmától a plázáig. Ők a jó példa arra, hogy sosem késő tenni az egészségért.