Autós közösséget tervezett, végül családot hozott össze a fehérvári Juhász Tamás

Mikor kezdődött Benned az autók iránti érdeklődés, és miért pont az Opel márka mellett tetted le a voksod?

Gyermekkorom óta rajongok az autók iránt. Úgy tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor felújítottam egy pedálos Moszkvicsot, hogy díszítse a szobámat. Ezután a kerékpárok világában mélyedtem el, sok biciklit szereltem meg az évek során. Tizennyolc évesen kezdtem el komolyabban a négykerekűek felé fordulni, hiszen ez az a kor, ami a legtöbb ember életében egy fordulópont. Én sem voltam kivétel.

Nézegetni kezdtem az autókat, a márka akkoriban nem számított, egyszerűen csak érdekelt a működésük. Kíváncsi voltam arra, hogy miként működik a négy ütem, ezért az interneten kutakodtam. Akkoriban a videómegosztó oldalak még nem hódítottak teret, így a wikipedián és különböző portálokon olvasgattam a témában. Feltűnt, hogy rengeteg Opel volt az országban, és szinte ezzel egyenes arányban erről a márkáról tudtam a legtöbb információt összeszedni. Megtetszett a formájuk, a villámos logó, kutatásaim során pedig megtudtam, hogy a cég nem csak személyautót, de varrógépeket, sőt kerékpárt is gyártott. Utóbbi ragadta meg igazán a figyelmemet, hiszen jómagam is sok évet szenteltem a kétkerekűeknek. Eltelt egy kis idő, divatok jöttek-mentek, hol mindenki japán sportkocsit szeretett volna, hol a német precizitás volt a meghatározó.

Egy ismerősömnek volt egy nagyon fapados, három hengeres Corsája. Elvitt ezzel az autóval és szerelembe estem. Ahogy mondani szokás, egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Hiába volt fapados, azonnal megtetszett. Ebben az időszakban ismertem meg a feleségemet, Anettet, akivel lakás-, majd autóvásárlásba kezdtünk. Ismerősi körökben találtunk rá egy F Astrára. Kicsit elhanyagolt volt, ám motorikusan tökéletesen működött. Láttam benne a kihívást, és szerettem volna, hogy ő is hozzánk tartozzon. Olyan volt számunkra, mint egy kisgyerek. Dédelgettük, vigyáztunk rá, csinosítgatni, javítgatni kezdtük.

Miért gondoltad úgy, hogy egyesületet alapítasz?

2017 augusztusának elején néztünk a feleségemmel egy dokumentumfilmet az utcai gyorsulási versenyekről. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy Fehérváron nem nagyon léteznek autós találkozók, így feldobtam az ötletet, hogy csináljunk mi is egy ilyet.

Másnap reggel megcsináltam az OTFM csoportját, illetve útjára indítottam az esemény beharangozóját. Három nappal később már rengetegen jelezték részvételi szándékukat.

Anettel találtuk ki a rövidítést és gondolkodtunk a jelentésén. Először Opel Tulajdonosok Fejér Megye volt a fejünkben, de ezt olyan száraznak, hivatalosnak éreztük, mi pedig valami frappánsabbat, viccesebbet szerettünk volna. Így jött létre az Opel Találkozósok Fejér Megye név.

Az első rendezvény előtt elképesztően izgultam, remegett a gyomrom, hiszen életemben nem rendeztem ilyen találkozót, hovatovább részt sem vettem soha egyetlenegyen sem. Ez volt ám a mélyvíz, de visszatekintve úgy gondolom, hogy ez kellett ahhoz, hogy ma ott tartsunk, ahol vagyunk!

Az esemény 13 órára volt meghirdetve, de mi délre kimentünk már, féltünk, hogy senki sem lesz. Elbújtunk a parkolóban és izgatottan vártuk az érkezőket. Negyed órával a kezdés előtt jelent meg az első autó, majd ezt követően folyamatosan érkeztek a konvojok. Ekkor múlt el a félelmem: rájöttem, hogy ezek a srácok egymás miatt jönnek, a közös érdeklődési kör összeköti őket, így nincs mitől félni.

Remek kezdés volt, éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk le. Túlzásba is vittük kicsit, mert éppen egymás autóit nem néztük meg igazán, így jött az ötlet, hogy kellene egy második esemény, amit már valóban a járgányoknak szánunk… aztán jött a harmadik, a negyedik és így tovább. Azóta minden hónap második hétvégéjén találkozunk a fehérvári Tesco parkolójában és bátran mondhatom, hogy egyre többen érkeznek ezekre az összejövetelekre, ahol nem csak az autókról beszélgetünk, hanem a családtól kezdve a nyaralásokig bármi szóba tud jönni.

Az Egyesületnek jelenleg hét vezető tagja van: Juhász Anett, Juhász Tamás, Mayer Martin, Deszát Attila, Major Dávid, Vlasits Gábor, Pintér Gusztáv. Feleségén kívül Tamás mindannyiukat a találkozókon ismerte meg.

A szakmai világ miatt hoztad létre inkább a találkozókat, vagy ama showelemek miatt, amiket a filmekben láthatunk? Gondolok itt a falatnyi ruhás lányokra, a neonfényekre, a csikorgó kerekekre, gyorsulásra.

Az az igazság, hogy sosem szerettem kicsiben gondolkodni. Mindig az inspirált, hogy kitűzzek magam elé egy olyan célt, amit lehet, hogy csak több befektetett munkával tudok elérni, ám annál nagyobb sikereket és örömet okozhat. Az OTFM-találkozók esetében mindig szeretném a családias hangulatot megtartani. Úgy gondolom, hogy ezek a csillogó-villogó, benzingőzös, hangos elemek mind sablonok. Mi arra törekszünk, hogy mindig a fordítottját csináljuk ezeknek a sztereotípiáknak. Nálunk például autótoló gyorsulási verseny lesz. Rájöttünk, hogy ezeknek a tét nélküli, viccesebb feladatoknak sokkal nagyobb sikere van, mint a „vérre menő” küzdelmeknek. Képzeld csak magad elé annak a látványát, ahogy felsorakoznak az autók a startnál, minden sofőr nagyon vagány szemkontaktus kíséretében felméri a másikat, majd elindul a futam: öt kilométer per órás sebességgel.

A humor mellett azonban a jótékonyság is átjárja ezeket a találkozókat. Nem szerveztél még olyan eseményt, aminek ne lett volna valamilyen nemes célja. Miért?

Szerintem ez is a gyermekkoromra vezethető vissza. Édesanyám a húgommal együtt egyedül nevelt minket, és ugyan nem voltunk gazdagok, de érzelmekben mindenképp azok voltunk. Emiatt szinte mindig próbáltunk boldogan állni a világhoz és segíteni másokon. Ilyen közegben nőttem fel. Nem tudom, hogy honnan jön ez belőlem, de bennem van és igyekszem eszerint élni. Néha nagyobb kaliberű dolgokat sikerül véghezvinnünk, mint például a Geszti Sárának vagy a Herosznak szervezett gyűjtés, néha csak apróságok, mint mondjuk egy Opel matchbox, ami miatt esetleg valaki később ennek a márkának a képviselője lesz.

A lényeg, hogy ha módunkban áll segíteni, miért ne tegyük meg? Adjunk célt azoknak, akik úgy gondolják, hogy céltalanok.

Sárát egyébként a mai napig támogatjuk, minden egyes találkozónkon ott van a kicsi gyűjtőláda a Vectrám motorháztetején.

Eköré a gondolat köré épül legújabb akciótok is, hiszen karácsonyra is gyűjtést szerveztek, ezúttal az Ezredéves Készségfejlesztő Óvoda Általános Iskola és Speciális Szakiskolának.

Én vallásos embernek tartom magam, de a karácsonyt nem tartom annyira feljebbvaló, úgymond másabb ünnepnek, mint egy átlag hétvégét. Nem a karácsony miatt kezdtünk bele a gyűjtésbe. Azt szeretnénk, hogy ezeknek a gyerekeknek egy tartalmas ünnepük legyen. Ehhez nem kell a plazma tévé, egyszerűen egy finom, meghitt vacsora, egy pár nyugodt óra a családdal többet ér. Ha már csak ehhez az aprósághoz hozzá tudjuk segíteni a rászoruló gyerekeket és családjaikat, akkor már nyugodtabban fogok aludni.

Az akciónkhoz, mely során főként tartós élelmiszereket (konzerv, tészta, olaj) és készségfejlesztő játékokat várunk, bárki csatlakozhat. Biztosan állíthatom, hogy az adományok jó helyre fognak kerülni.

Mik a terveid a jövőre?

Az első célom az volt, hogy a Google találatok között megjelenjünk. Ez már összejött. Viccet félretéve, szeretném megcsinálni a legnagyobb és a legjobb rendezvényt az országban. Telhetetlen vagyok, mert szeretném, hogy az emberek élvezzék azt, amit csinálunk, hiszen nekik csináljuk.

A közeljövőben rekordkísérletre készülünk: a nyár elején szeretnénk a lehető legtöbb Opelt egy helyre felvonultatni, majd ezt követően ismét megszervezzük a családi weekendünket is, ami immár négynapos lesz.