Az elkötelezettség nem a lájkvadászat szintjén kezdődik

A teljesítménye, társadalmi elismertsége révén – véleményem szerint – a magyar állatvédelem elérte a felnőttkort. Elhivatott, önálló és öntudatos. A fiatalkornak megfelelően lelkes és fáradhatatlan. Ezek együtt egyre sikeresebbé fogják tenni, ami azért megérdemel pár gondolatot.

Mikor sikeres az állatvédelem? Nem tudom a biztos választ erre a kérdésre, és valószínűleg nem is csak egyféle módon lehet felelni rá. Szerintem két, elválaszthatatlan oldala van: az egyik a társadalmi érzékenység az állatok valódi problémái iránt, a másik pedig a felelősségteljes hozzáállás.

A botrányok hangsúlyozása már az állatok érdekei ellen hathat

Az érzékenység alapvetően adott. Az állatok védelméről és kíméletéről hozott törvény megszületése, majd az állatkínzás tényállásának a büntető törvénykönyvbe kerülése a jogalkotók részéről példátlan egyetértéssel történt. A médiá­ban az állatok szenvedéseiről szóló hírek nagy érdeklődéssel találkoznak, és sokakban erős érzelmeket keltenek. A jogszabályok szigorodtak, a hatóságok haté­konyan intézkednek, a köz­vélemény figyel és együttérez. Ez jó.

A felelősség az állatokkal kapcsolatos konkrét teendőkben általában megvalósul: a rászoruló állatot észreveszik, megsegítik vagy kimentik, ellátják és újra elhelyezik, közben bevonják az illetékes hatóságokat. Nyilván ezen a téren is lehet javítani, de a fejlődés folyamatos és jelentős, így nincs kétségem, hogy előre­haladunk. A felelősség kérdését inkább máshol érzem bizonytalannak: a közvélemény elé nemritkán olyan ügyek kerülnek, amelyeknek fő jellemzőjük, hogy hangosak. Ez még nem ártana önmagában, hiszen a figyelmünkért a hírek is versengenek egy ilyen információdús világban, de a botrányok hangsúlyozása, különösen torzított formáik, már az állatok érdekei ellen hatnak.

Amikor érzelmek ébresztése helyett indulatokat kavarunk, a tervszerű és hasznos cselekedetek helyett – nem találok jobban kifejező szót rá – a hőbörgés következik. Írunk egy dühös vagy trágár posztot, és könnyítve a lelkünkön már nem jut eszünkbe, hogy a menhelyen éppen a mai, esős napon is elkelne néhány önkéntes, hogy megsétáltassa az ottani kutyákat, vagy segítsen az ellátásukban.

Ilyen szándékhoz valami komolyabb elkötelezettség szükséges. Ha az állatvédelem tragédiái lájkra vadászó ingyencirkuszok, akkor az nem előreviszi a szekerünket. Legnagyobb felelőssége ebben az állatvédelemmel hivatásszerűen foglalkozóknak van, hiszen ők döntik el, mit és hogyan mutatnak be. Sokan egész aktív életüket az állatokon való segítésre szánják, és ennek során szinte felmorzsolódnak. Sokkal hatékonyabbak lehetnének, ha érdemi segítséget kapnának sokunktól, kitől ilyen, kitől olyan formában. Ehhez viszont a közvéleményt meg kell tisztelnünk azzal, hogy felelősen mutatjuk be az állatok tényleges problémáit, és egy szereplés pillanatnyi népszerűségéért nem élünk vissza az emberek érdeklődésével és jóindulatával, hogy a farkast kiáltásokkal elértéktelenítsük az állatvédelem tisztességes ügyét.