A halloween amerikai hagyomány, de a tökfaragás Magyarországon is régi szokás

A kelták hiedelme szerint október utolsó napján a legvékonyabb a határ az élők és holtak között. Az elhunytak ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni az életbe rokonaikhoz és szeretteikhez, vagy új otthont keresnek maguknak. Az emberek, hogy a szellemeket megzavarják, szellemnek öltözve parádéztak. Eloltották a tüzet, hogy ne vonzza őket egy meleg és fényes ház. A kelta papok a hegytetőn, a szent fák alatt gyűltek össze, tüzet gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncot jártak, ezzel jelezve a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak az éjjel eloltottak helyett. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Az amerikaiak a keltáktól, míg mi az amerikaiaktól vettük át ezt a szokást. Legalábbis sokan így hiszik.

Egy idő után répa helyett tökből kezdték készíteni a lámpásokat

Az igazság ellenben az, hogy a tökfaragás Magyarországon is régi szokás. Az első erről szóló történet Salamon királyunk idejébe nyúlik vissza. A történet szerint Salamon trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. Salamon elismerte Lászlót, mint magyar királyt, de terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezt megtudva a király a visegrádi vár tornyába záratta a cselszövőt. Az őröknek azt parancsolta, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák meg a tornyot, hogy akkor is szemmel tudják tartani Salamont. A különös „fáklya” nem csak a rab megfigyelésében segített, de a dunai hajósoknak is támpontot adott. Innen származik a mondás: „Fénylik, mint Salamon töke.”

A jelenleg is meglévő Salamon-torony egykori királyunk emlékét őrzi.

Természetesen az amerikaiaknak is van legendájuk e szokáshoz. Eszerint élt egy Jack nevű részeges ír, aki szeretett tréfálkozni. Egyszer magát az ördögöt viccelte meg, végül pedig egyezséget kötött vele. Megígértette az ördöggel, hogy halála után a lelke nem kerül a pokolra. Amikor Jack elhunyt, lelke valóban nem jutott pokolra, de életvitelének köszönhetően a mennyország kapuján sem tudott bejutni. Jack lelke két világ között maradt, s éjszakánként még ma is a sötét utcákon kóborolva keresi helyét és a megnyugvást. Az ördög megsajnálta, s adott neki egy darab szenet, hogy világítani tudjon a sötétben. Jack a szenet egy hatalmas répába tette, s kezében a lámpással bolyong.

Mikor Írországban hatalmas éhínség pusztított, a lakosság nagy része Észak-Amerikába vándorolt. Ők vitték magukkal a kelta hagyományokat, a többi között a halloween ünnepéhez kapcsolódó szokásokat is. Mivel az új hazában rengeteg sütőtök termett, egy idő után répa helyett tökből kezdték készíteni a lámpásokat. Bármi is legyen a szokás eredete, egy biztos: családi programmá nőtte ki magát a töklámpás készítése erre a napra.

HÁROM ÜNNEP EGY SORBA’

Vannak, akik gyanakvással fogadják az angolszász kultúrából importált ünnepeket. Megjelenésükre a fogyasztói társadalom köreit tágító praktikaként tekintenek, kultúridegennek tartják őket, és sóhajtozva emlegetik vissza az originális magyar ünnepeket, emléknapokat. A helyzet azonban az, hogy a halloween által megszállt naptári nap, október 31-e nálunk korábban TÖK-életesen szabad volt. Igaz, ami igaz: a kelta eredetű, szellemekkel kacérkodó népünnepély időrendben a sor elejére farolt be szépen, de nem billentette ki helyéből illetlenül sem a Mindenszenteket, amelyet november 1-én tartunk, sem a halottak napját, amely november 2-án köszönt ránk. Ha valami valóban bosszantót mégis kéne találnunk a Halloweennel összefüggésben, az leginkább az lehetne, hogy a töklámpások alapanyagául szolgáló, egyébiránt filléres takarmánytök darabját ilyenkor közel kétezerért adják – és nem a sorainkba beszivárgott álruhás druida szertartásmesterek, hanem a helyi kereskedők.

Sági Zoltán