Csóka Dezsőnének és a községnek egyaránt szívügye a helyi óvoda

Eredetileg Balatonaligán nevelkedett Csóka Dezsőné Király Éva, egy négygyermekes család tagjaként. Ám miután lepsényi férjével megismerkedett, egy néhány hónapos a­ligai élet után a fiatal pár Lepsényben telepedett le. Házukat 1972-ben építették, Éva 1976-ban már a helyi óvodában dolgozott.

Negyvenfős csoportokban is dolgozott

– Kezdetben nem éreztem jól magam Lepsényben. Senkit nem ismertem a férjemen és az ő családján kívül, furcsa volt a helyzet – vallja az első időszakról. Aztán persze egyre jobban megszokta és megszerette a nagyközséget, olyannyira, hogy alakja a lakók számára is megkerülhetetlenné vált. Az óvodában kijárta a ranglétrát – volt óvónő, csoportvezető, helyettes, majd 1993 őszétől 2007 júliusáig vezető óvónő –, de előbb tanácstagként, később pedig önkormányzati képviselőként a községben élőknek is több területen segített.

– Az egyik ciklusunk végén rendeztük meg Lepsény első falunapját. Emlékszem, még a környékbeli településekről is érkeztek hozzánk, holott a falunap mint rendezvény akkor még újdonságnak számított – eleveníti fel Éva közművelődési tevékenységeinek egyikét. A humán bizottság tagjaként hátrányos családokon, időseken igyekeztek segíteni. Ilyenkor sokat segített neki óvodai állása is, hiszen annak köszönhetően jobban megismerte a segítségre szoruló családokat. Pedig Éva eredetileg nem óvónőnek készült.

– Az érettségit követően tanítónő szerettem volna lenni, mégis előbb Balatonfűzfőn láttam el adminisztrációs munkákat. Aztán egyszer csak jött a lehetőség: szükség volt óvónőkre, így elkezdtem képezni magamat. Első nekifutásra felvettek a kecskeméti képzőbe, s a nevelés mellett két évvel később megszereztem a hivatalos képesítésemet is – meséli.

A változó kihívásokkal mindig megküzdött

Visszaemlékezésében mérhetetlen szeretettel beszél a gyermekekről, szülőkről, a munkatársairól, az önkormányzatról és a fenntartóról is. Mint mondja, nemcsak ő, de a község és a közösség is szívügyének tartotta az óvodát: sokszor társadalmi munka keretében parkosítottak, s amikor az óvoda másik helyre költözött, a támogatók akkor is megmaradtak. A változó kihívásokkal mindig megküzdött, jól mutatja ezt, hogy Éva eredményes oktató-nevelő munkája miatt miniszteri dicséretben részesült.

– A család mindig le tud kötni – mondja, mivel foglalkozik mostanában. Hiszen ahogyan évtizedeken át a gyermekek és az emberek jelentették mindennapjait, úgy ők a jelenlegi életének meghatározói is. Két lánya – egyiküket hétéves kora óta neveli – és egy unokája van. A következő unokát most várják, kétségkívül nagy szeretetben.