A megunhatatlan megyei lecsó

Bár a szezon kezdetén lapunkban már foglalkoztunk a lecsóval, ebből az ételből sosem elég. Alátámasztja ezt az állítást, hogy országszerte sorra rendezik meg az ezzel kapcsolatos fesztiválokat (és Fejérben a lecsófőzőt), sőt az egyes események keretében a helyiek még ma is előszeretettel készítik a magyar gasztronómia egyik, nemzetközileg ismert alappillérét. Az ételre pedig különösen igaz a mondás, hogy ahány ház, annyi szokás.

Élelmezésben az élen

Az Egyesített Szociális Intézmény jött, látott és győzött. Lecsójuk a zsűri által kikiáltott legjobb húsz közé került, későbbi diadaluk pedig a szerencsének volt köszönhető, hiszen a győzelemben sorsolás segített. A „menüsort” látva azért tettek is a siker érdekében: ételük egy házi kenyérben tálalt csülkös lecsó volt. Andrea, Ágnes, Barbara, Erika, Éva, János, Szilvia és Tünde – ők mindannyian a sikerért munkálkodtak, három szakáccsal, Bártfai Józsefné Viktóriával, Béd Bencével és Szakácsné Hadnagy Melindával közösen. A trónra azért ült végül Melinda, mert az ő ötlete volt, hogy az élelmezésrészleg induljon a megmérettetésen.

– Egy egyszerű, házias jellegű lecsót készítettünk – mondja Benczik Barbara élelmezésvezető –, amelynél a bogrács aljára füstölt kenyérszalonnát raktunk. Ezt követően került az üstbe a többi alapanyag: a paprika, paradicsom és a felkockázott csülök. Ízesítésként sót, fokhagymát, illetve a csapatszellemet és a szeretetet használtuk – fűzi hozzá.

A helyszínre két bográccsal érkeztek, hogy az egyik edényben félig készre tudják főzni a csülköt, amelyet ezt követően kockáztak fel és adtak hozzá a készülő lecsóhoz. Így az ételnek már 7 órakor nekiláttak, az első adagokat pedig 13 óra körül osztották ki. A tálalás részét egyaránt képező kenyér otthon készült, a kézilány, Ozsváthné Kovács Éva keze munkája által. Barbara elmondása alapján Évának nincsen kenyérsütő gépe, az alaprecept a rendes sütőben készül.

– Csapatépítő programnak indult, de most már elmondhatjuk, hogy a Rákóczi utcai bázison díjnyertes szakácsok főznek az időseknek – mondja nagy mosollyal Barbara.

Az az áldott sör!

Habár úgy volt, hogy a titkos összetevőt nem árulják el a fehérvári atyák, anélkül nem lett volna igazi a recept.

– Háromféle hagymát használtunk: lilát, vöröset és pórét. Az egészet persze egy hatalmas kenyérszalonnával és mangalicazsírral alapoztuk meg, majd hozzáadtunk két rúd kolbászt, egy füstöltet és egy lángolt házit. Amikor a hagymák kellően üvegessé váltak, az összetevők sorát kétféle paprika és paradicsom követte. Mennyiségben az előbbi kilenc, utóbbi négy kilót kóstált. Amikor ezek is alaposan megfonnyadtak, a maradék levet az utolsó öt percben két kilogramm virslivel itattuk fel – részletezte az összetevőket Schreiner László.

S ha már felitatás, az ételből a sör sem maradhatott ki. Persze a nedű (félig) csak a véletlen folytán csordogált a lecsóba: amikor felszisszentették, megindult a hab és egy kevés lé, ezt pedig nem hagyhatták kárba veszni. A csapattagok – Schreiner László „civil” tag, Tóth Tamás és Tornyai Gábor atyák – megsúgták, nem mellékes a folyékony kenyér minősége sem: ők a Tornyai Gábor plébános által főzött öreghegyi sört használták. S bár a gyermekek így nem kóstolhatták meg a finomságot – noha néhányan szabadkoztak a környéken, hogy a főzéssel együtt az alkohol elillant az étekből, csak a sör zamata maradt meg –, a lecsó hatalmas sikert aratott és röpke fél óra alatt elfogyott.

A módszerrel kapcsolatban még annyit elmondtak az atyák, hogy a kosztot kis lángon főzték – Tornyai Gábor múltjára való tekintettel, hiszen ő korábban Kislángon volt plébános –, lassan, nyolc órán át.

A konkurens abaiak

A lecsó nemcsak Székesfehérváron, de Abán is megjelent a közelmúltban.

– A mi változatunk nagyon sok hagymával készült, hozzá sok házi füstölt szalonnát és kolbászt adtunk. Persze a házi őrölt pirospaprikát és a szeretetet sem mellőztük – mondja nevetve Rózsa Gábor mesterpék, figyelmeztetve, mivel az étek gyorsan megfő, oda kell figyelni a főzésre.

Hagymából hat, paradicsomból hét, paprikából tizenhat, szalonnából és kolbászból pedig egy-egy kilót használtak a csapattagok, Rózsa Gábor mellett Jánosa István souschef (helyettes séf), Kulifai Dénes, az abai autó-motor találkozó főszervezője és Takács Zoltán alpolgármester. Ők nem mellesleg az egyszemélyes kisüstben egyedüliként készítettek lecsót a tizenkét bográcsozó szakács között, ezzel meg is nyerve az abai lecsófőzőt – teszik hozzá viccesen.

A tagok amúgy szoktak együtt bográcsozni, leginkább halászlé, pörkölt készül náluk. Ezúttal azért döntöttek a lecsó mellett, mert a többiek húsos ételének szomszédságában a vendégeknek egy könnyedebb fogást is tálalni szerettek volna. A csiperkegombát csak azért hagyták ki a készülő étekből, mert nem mindenki szereti a gombát. A lecsót imádták!