Tekintélyes monográfiát tett az asztalra elődje emlékére Csiák Gyula

A bicskei Nagy Károly Városi Könyvtárban a helyieknek és a környékbeli települések alkotóinak mindig teret és helyet biztosít Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető, hogy bemutathassák alkotásaikat. Képzőművészek, fotósok, csillagászok, írók, költők, helytörténészek, tudományos kutatók, s még számos műfajban tevékenykedő személyek kapnak meghívást az olvasókkal való találkozásokra a Helyismereti esték sorozatban. Csiák Gyula orvos a Bicske szomszédságában fekvő kis faluban, Csabdin született, a kisváros gimnáziumában érettségizett, s útja az orvosi egyetemre vezetett. Bár elkerült a közelből, Fejér megyében maradt, Sárkeresztesen praktizált háziorvosként három évtizeden át, s fáradhatatlan kutatója lett Bársony Istvánnak. Monográfiáját természetesen Bicskén is bemutatta.

Különös utakat járhatunk be, míg valamilyen tárgyra, területre nem lelünk, ami nem ereszti gondolatainkat – így járt az orvos is. Nyolcadik osztályos korában kapott egy jutalomkönyvet, természetleírásokat tartalmazott, köztük kilenc Bársony-novellát, mesélte maga a doktor. Az akkor nem „divatos” lassú és komótos elbeszélésmód megfogta a kamasz fi út, nem feledte az olvasmányélményt, bár évekig nem foglalkozott az 1855-ben, Sárkeresztesen született szerzővel. Utólag maga is hitetlenkedik, amikor összegzi a kutatás kezdeti lépéseit: körzeti orvosként került Sárkeresztesre, ahol számára kiderült, hogy a kedvelt természetíró e faluban jött a világra.

A jogvégzett, újságíróként dolgozó Bársony István ceruzával írta meg 1886-ban Proletárok című novelláját, amely cím nem embereket takart, hanem a téli erdők-mezők állatait. A természetről olyan színesen és élményszerűen fest írásban képet Bársony, amely az említett lassúbb stílusa ellenére ma is élő, eleven valóság annak, aki veszi a fáradságot olvasására. Kicsit lelassulhat a mai olvasó, ha Bársonnyal tart egy örök világba, a természetbe. A szerző maga sem volt átlagos egyéniség: a különleges magas, szép férfi , jó társalgó, kiváló vadász és a gyengébbik nem rajongójaként volt ismeretes abban az időben az irodalmi és a társasági körökben. A természetről nem édeskésen, a kor szokásos romantizáló modorában írt, hangsúlyozza munkásságának orvos-kutatója, hanem sokszínű, realista hangvételben. E hangvételnek a megteremtője Bársony István, s egyik nagy követője Fekete István író. Némely Fekete-írásnak a címe is megegyezik az elődéjével.

Csiák Gyula aprólékos és elszánt, tizenkét évi kutatómunkával nagyszabású monográfi át állított össze kedves természetírójáról, amely méltó emléket állít a Fejér megyében immáron semmiképpen nem feledett íróról. Azt is megtudhattuk tőle, hogy ennek a szelíd óriásnak a vadrózsa volt a kedvenc virága.