Természetvédők szerint a Demkóhegy nagy fajgazdagságú rétjei megérettek a helyi védettségre

A heves délelőtti zivatar miatt hivatalosan elmaradt a kirándulás. Viszont minekutána egy kaposvári fiatal pár, kora reggeli indulásuk idején erről még mit sem sejtett, ezért Staudinger István a Nemzeti Parktól és Kovács Gergely a VÖLGY-HÍD-tól mégis körbevezette a maroknyi csapatot a Demkóhegy vadvirágok színes pompájától rikító rétjein.

A Demkóhegyhez tartozik a Maroshegy északi oldalán lévő, a vasúti pályán túl lévő félkör alakú rész is. A Borszéki, a Szalontai és a Temesvári utcák futnak itt.

Kovács Gergely lapunknak elmesélte: társaival szeretnék elérni, hogy ez a terület, a hangyaboglárkák élőhelye helyi védettséget kapjon a várostól. A megfelelő javaslatokat már benyújtották az önkormányzatnak. Többször leszögezte, véleménye szerint erre még azelőtt szükség van, hogy elindul a várható vasútszélesítés – újabb vágány építésének tervéről tud –, illetve a Zöld város – Fehérvár tüdeje projekttel kapcsolatos erdősítés. Attól tart, hogy a beruházások kárt tehetnek a helyi védettségre áhítozó rétekben.

Jelentős számú hangyaboglárka él itt

– A vérfű- és sötét hangyaboglárkák pontosan egy évig élnek, viszont kifejlett lepkeként csak néhány napig! – mondta Kovács Gergely.

– Alig esznek, csak szaporodnak, gyorsan lerakják a petéiket, s már el is pusztulnak. Specialisták. Kizárólag az őszi vérfű virágzatába petéznek. Amikor kikel a pete, a növekedni kezdő hernyó egy piciny selyemszálon leereszkedik a földig. Nagyon különös módon kap bebocsátást a számára több hónapig otthont adó hangyabolyba. A hernyó mézharmatot választ ki, ami a hangyáknak táplálék, ezért néhány hangyafaj dolgozója beviszi a kicsi hernyót a bolyba. Az őrhangyákat is megtéveszti az illata – magyarázta Gergely a hangyaboglárkák fejlődését.

A bolyban szépen kitelel az állat, van élelme, bebábozódik, s az őszi vérfű virágzása idején, a nyár második felében imágóként felszínre jön, s folytatja elődei szaporodásra pályázó, röpke életét.

Ezért nagyon fontos, hogy mikor kaszálják az élőhelyül szolgáló réteket. Ha a lepke kirepülése előtt levágták volna a vérfű virágát, úgy veszélybe sodródott volna a helyi vérfűhöz kötődő lepkepopuláció fennmaradása.

A sötét hangyaboglárkák a Demkóhegyen éppen a vasúti sínek melletti bokrok környékén élnek, a töltés északi oldalán. Érdekes módon, bár repülésre képes fajokról van szó, ezek a lepkék mégis mindig ugyanott, a populációjuk számára megszokott területen találhatók meg.

Hogyha idetesznek még egy sínpárt, akkor itt megszűnik a sötét hangyaboglárkák élőhelye. Ha a túlsó, déli házak felőli oldalra kerülne az új sínpár, akkor nem lenne semmi gond

– tette hozzá Staudinger István.

A hangyaboglárkák természetvédelmi eszmei értéke példányonként 50 ezer forint, emellett közösségi jelentőségű, Natura 2000 jelölőfajok. A területen egy tanösvény kialakítását is szorgalmazzák Gergelyék, hiszen a hangyaboglárkák mellett más védett fajok is megtalálhatók itt. A Borszéki útnál három védett orchidea: az agárkosbor, a vitézkosbor és a poloskaszagú kosbor él a vasúti töltés közvetlen közelében, az új sínpár déli oldalra történő elhelyezése az ő termőhelyüket is megőrizné jelen állapotában. Gazdag a madárvilág is, a nádasokban foltos nádiposzáta és barna rétihéja, a bokrosokban fülemüle, barátposzáta, a magas nyárfákon sárgarigó, seregély költ. A kaszálóréteken szedegetnek a Borszéki úti vasúti átkelőnél fészkelő fehér gólyák, de itt cikáznak a környező utcákban élő fecskék is.

– Némelyik felsorolt élőlény kicsinyke vagy nehezen megfigyelhető. Ám nem azért védünk meg valamit, hogy aztán látnivaló legyen, hanem mert van, s örülünk, hogy van – mondta Kovács Gergely. – A helyi védelemmel Székesfehérvár ismét bizonyíthatná, hogy hazai nagyvárosaink között élen jár a természeti értékek megóvásában – hangsúlyozta.