Minárikné Ambrus Magdolna iskolaigazgató ünnepi éven van túl

Diákja, majd pedagógusa a Széna Téri Általános Iskolának

Minárikné Ambrus Magdolna tíz éve igazgatója az 1938-ban megnyílt Széna Téri Általános Iskolának. Mint kiderült: kisiskolásként maga is hat évet töltött az intézményben. A sors aztán úgy hozta, hogy pedagógusként került vissza.

A pálya felé a rokonságban látott példa – az egyik nagyapa, a nagynéni is pedagógus volt, sokat beszéltek a tanításról – motiválta, bár sokáig régész szeretett volna lenni. Ebbe az irányba azonban akkor nem tudott elindulni, így pedagógusképzésre felvételizett, s „ott ragadt”.

Amikor pedig napközis tanítóként bekerült Csákváron a gyerekek közé, megérezte, milyen jó velük lenni. Már fehérváriként az István Király Általános Iskolában kezdett tanítani, majd második gyermeke születése után a lakáshoz közelebb eső Széna téren próbálkozott az elhelyezkedéssel. Egy ideig tudatosan kerülte a visszatérést egykori iskolájába, ekkor azonban logikus választásnak tűnt, amit Ambrus Magdolna nem bánt meg. Tanárként 1992-ben egészen más volt bekerülni az intézmény falai közé, mint ott diáknak lenni.

A Zsolnay-programban oktathatott sok játékkal, művészeti tevékenységgel, és ezt nagyon élvezte. Időközben igazgatóhelyettes lett, s érezte: szeretné továbbképezni magát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelentkezett, ahol a kora kisgyermekkor pedagógiá­jából szerzett diplomát.

Úgy gondolta, s gondolja a mai napig: a gyerekeket akkor lehet jól tanítani, ha kölcsönösen megértik egymást. Ebben is segített az ismeretek felfrissítése.

Minárikné Ambrus Magdolna, mint igazgató

Az igazgatói pozíció betöltésére a korábbi vezető biztatta, és Ambrus Magdolna végül vállalta a feladatot.

– Célom volt, hogy a folyamatosan változó világban egy állandó, gondolkodó, egymásért és a gyerekekért összefogni képes nevelőtestületet alakítsak ki. Úgy gondolom, ez megvalósult. Továbbá szerettem volna intézményvezetőként is a diá­kok, a szülők közelében maradni. A fenntartóváltások kapcsán pedig háromszor kellett alkalmazkodnom új rendszerekhez, ami ugyancsak komoly feladat volt. A váltások során törekedtünk arra, hogy ezt a dolgozók, a tanulók minél kevésbé vegyék észre. Így érkeztünk el az iskola 80. évfordulójához, amelynek köszönhetően szinte az egész tanévet ünnepként éltük meg. Az április 23-i színházi gála kiemelt rendezvény volt, s születésnapi ajándéknak fogjuk föl az új tornacsarnokot is, ahol szeptembertől mozoghatnak a gyerekek.