A kézilabdázó Claudine Mendy tolmácsa a kislánya

A francia válogatottba három év szünet után visszatérő, ám a gallok által megnyert tavalyi világbajnokságra végül nem utazó Claudine Mendy a Párizstól 60 km-re fekvő Mantes-la-Jolie városában látta meg a napvilágot. Első profi szerződését a Le Havre együttesével kötötte, majd a Metznél töltött két esztendőt. Komoly váltásra szánta el magát, a montenegrói Buducnost Podgorica következett, aztán visszatért hazájába, az Issy Paris, a Metz Handball és a HBC Nimes csapatában szerepelt, ezután elfogadta a fehérváriak ajánlatát.

Kislánya kétéves volt, amikor 2016 nyarán megérkeztek Fehérvárra, a gyermek azóta a Verseci úti csarnok nagy kedvence. Amíg édesanyja a parketten küzd az ellenfelekkel, addig Lina-Elisabeth vagy a lelátón szaladgál barátaival – leginkább az edző, Deli Rita kisebbik lányával, Szofival –, vagy az előtérben beszélget hasonló korú, vagy idősebb társaival.

Mozgékony a kislánya.

– Ez valóban elmondható róla. Közvetlen kislány, ráadásul imád szerepelni. Erős akarata van, soha nem adja fel. Ha valamit a fejébe vesz, azt véghezviszi, ebben nagyon hasonlít rám.

Tökéletesen beszél magyarul.

– Igen, köszönhetően annak, hogy magyar–angol oviba jár. A társai között vannak hokis szülők gyerekei is, a Fehérvár AV19 sportolói is ebbe az intézménybe viszik csemetéiket. Velük angolul kommunikál a lányom, a magyar gyerekekkel magyarul, otthon pedig természetesen franciául beszélünk. Amikor idegenben lépünk pályára, és nem jöhet velem, Anita – aki az oviban is foglalkozik vele – vigyáz rá, vele magyarul cseveg. A lányom gyorsan tanul, ha bármit meg kell oldanom magyarul, ő van a segítségemre, tulajdonképpen ő a tolmácsom.

A labdával is jó barátságban van.

– Gyakran jön velem edzésre, a tréning előtt rohangál a parketten vagy a lelátón, s amikor elkezdődik a gyakorlás, az előtérben játszik vagy beszélget. Mindig feltalálja magát. Ügyesen bánik a labdával, nem bánnám, ha ő is sportoló lenne, de ez még messze van. A lényeg, hogy bármit is csinál majd, abban örömét lelje.

Két esztendeje, 2016 nyarán szerződött Fehérvárra, tavaly hosszabbított, szerződése jövő nyáron jár le. Többször elmondta, hosszú távra tervez a klubnál.

– Jól érzem itt magam, mindenki kedves és barátságos velem az egyesületnél, és a várost is imádom. A 2017/18-as szezon nem alakult jól, mindenki jobbat várt a 8. helyezésnél, remélem, jövőre előrelépünk. Sok problémával küzdöttünk, voltak jó meccseink, de hullámzott a teljesítményünk. Többet vártam magamtól is, de az igazság az, nagyon nehéz időszakon vagyok túl. Az utóbbi hónapokban komoly megrázkódtatások értek: előbb az édesapámat veszítettem el, aztán a bátyámat. Előbbi 75 éves volt, utóbbi mindössze 39, szívrohamban hunyt el, váratlanul.

Nagy család a miénk, négy lányt és két fi út neveltek a szüleink, már csak öten maradtunk testvérek. Összetartunk, átlendítjük egymást a nehéz pillanatokon. Amikor az embert ilyen megrázkódtatások érik, nagyon fontos a sport, kell a sikerélmény. Bízom abban, hogy a szeptemberben induló szezonban több jut belőle, mint a legutóbbi idényben. Úgy gondolom, jobb játékos lettem az elmúlt két évben, fejlődtem a játék minden elemében. Nekem tetszik az a munka, amit Deli Rita végez. Gyakran beszélget velem, elmondja, mivel elégedett, miben vár tőlem mást, jobbat.