Az eljárás folyamatban, a szeméthegyek köszönik, jól vannak

Még aznap utánajártunk az esetnek, a szemétkupacok tényét fotókkal dokumentáltuk, és a hatóságokat is megkérdeztük, hogy ilyen esetben mi a teendő – a hivatalos válaszokról pedig tájékoztattuk az olvasókat. Csak emlékeztetőül: hasonló esetekben bejelentést a Polgármesteri Hivatal Környezetvédelmi Irodáján lehet tenni. Szerdán délelőtt felkerestük a helyszínt, hogy megnézzük, változott-e az összkép. Megállapítottuk: minden maradt a régiben. Azzal a különbséggel, hogy a pénteki cikkünk fotóin szereplő tárgyak eltűntek.

Adatvédelmi szempontból is problémás

Ami ez alkalommal újdonság volt, hogy az egyik kidobott nyomtató fedele alól kilógó szamárfüles papírokat megemelve személyes adatokat tartalmazó dokumentumokra bukkantunk. Ezen a ponton világossá vált: az eset nemcsak környezetvédelmi, hanem adatvédelmi szempontból is aggályos. A fellelt, egy ügyhöz tartozó iratokon az érkeztetési bélyegző dátuma 2015 márciusi, és egy tartozás behajtásának részleteibe engednek betekintést – az érintettek nevével, címével, telefonszámával. Felvettük a kapcsolatot a Fejér Megyei Rendőr-főkapitánysággal, ahol elsőként bejelentettük a talált dokumentumokat, másodsorban megtudtuk: hozzájuk megkeresés a konkrét hulladéklerakási ügyben még nem érkezett, ők eljárást még nem indítottak. Mivel lapunk célja a probléma megoldása, és mivel az esetről hivatalosan mi sem tettünk bejelentést, csupán cikket írtunk, elindultunk, hogy ezúttal pótoljuk a mulasztást.

Az eljárás folyamatban van

Nem felejtettük el azonban, hogy az egész történet azzal kezdődött: múlt csütörtökön a minket felkereső olvasónk, állítása szerint, nem tudott bejelentést tenni, mert, mint mondta, „épp nem volt ügyfélfogadás”. Mindent számításba véve úgy igyekeztünk hát elindulni, mint aki a hivatali ügyintézések mikéntjéről csak minimális információval rendelkezik, így a Kossuth utcai ügyfélszolgálaton kezdtük, ahol azonban pillanatokon belül sorszámhoz jutottunk, és ügyintéző elé kerültünk. Ő készséggel utánajárt, mi az ilyenkor szokásos eljárás – és átirányított minket a Környezetvédelmi Irodára. Búcsúzóul még megköszönte, hogy egy közügyben vettük a fáradtságot. Szívmelengető pillanat volt, de a köszönetet gondolatban továbbítottuk a minket felkereső olvasónknak – akinek aznap egyszerűen talán csak nem volt szerencséje. A Városház tér 2-be átballagva kivártuk az ügyfélfogadás kezdetét, 13 órát, beléptünk, és bejelentést tettünk. Ott azonban már tudtak az esetről, és biztosítottak: az eljárás „folyamatban van”.

További tájékoztatással azonban nem szolgálhattak, illetve amikor – immár felfedve kilétünket – megemlítettük a dokumentumokat, közölték velünk, az „lehetetlen”, mert ők korábban már tartottak helyszínbejárást, de semmit nem találtak. Ennyiben maradtunk. A szerkesztőségbe visszaérve kaptuk a hívást: a rendőrség kivonul helyszíni szemlére, egyúttal azt kérik, az iratokat őrizzük meg, mert egy esetleges eljárás során később még szükség lehet rá. Itt tartunk most – és ha az olvasó esetleg úgy gondolná: mindez csupán „Sok hűhó semmiért” – ne feledje: a cseppben ott a tenger. Ahogyan a szemétkupac is ott van. Még.