Huszonkét éves a Tinódi református iskola

Enyingen mindig is volt református iskola: már a tizenhetedik században is létezett az intézmény, bár az első írásos forrás „csupán” 1721-ből származik. Három év múlva tehát nemcsak az újranyitás huszonötödik, de a református iskola meglétének háromszázadik évfordulóját is ünneplik majd a településen – emlékeztette az ünneplőközönséget köszöntőjében Szabó Szilárd iskolaigazgató.

A hosszú hétvégét megelőző utolsó iskolai napon az intézmény alsósai, felsősei, szüleik és a dolgozók egyaránt szórakozni gyűltek össze az iskola udvarán. Itt a látogató lényegében betekintést nyerhetett az iskola működésébe, mindennapjaiba is, hiszen az igazgató moderálásával vezetett programsorozatban a diákok művészeti tudásukat, tehetségüket is megcsillogtatták.

Kezdésként a Galagonya citerazenekar adott ízelítőt repertoárjukból; „leköszönésükkor” érdekességként az is elhangzott, hogy mind a kilenc fiatal a hetedik osztály tanulója. Őket a néptáncosok követték, mondhatni, hagyományosan, hiszen a táncosok minden eddigi születésnapi ünnepségen jelen voltak. Újdonság volt, hogy a második, harmadik és negyedik osztályosokat tömörítő Pipacs, az elsősöket magában foglaló Dióbél és a felsősökből álló Köles csoportok mellett ezúttal a volt tinódis diákokból alakult Tulipán néptánccsoport is bemutatkozott.

Ugyancsak hagyományos eleme volt a rendezvénynek a leendő elsősök bemutatása is, akik – most még óvodásként – egy kitűzővel térhettek haza az ünnepségről. Később a második és negyedik osztályosok angol énekeket énekeltek, majd a megyeszerte jól ismert Kákics együttes mozgatta meg a közönséget.

A helyi fúvósok játéka közben a méretes születésnapi torta is megérkezett, amelyet a közismert születésnapi dal ritmusára emeltek ki az autóból. A fiatalok hamar körbeállták a gigantikus méretű süteményt, majd a háromszázötven szelet édesség perceken belül elfogyott a Dobozi Dezső tanár és Katona Lajos volt diák vezette ütősdallamra.