Segítő adományt adtak az élet harcosainak Bicskén

Két családnak adta át a jótékonysági koncert bevételét Pálffy Károly, Bicske polgármestere és Bálint Istvánné alpolgármester. Az összeget kiegészítette az önkormányzat 300 ezer, a Szerencsejáték Zrt. további 500 ezer forinttal, így 500-500 ezer forintot tudtak átnyújtani kettőjüknek. Évek óta hagyomány, hogy az újévi jótékonysági hangverseny bevételét nemes célra fordítják, s az Összefogás Bicskéért Egyesület közreműködésével adományozzák oda a többség által javasolt személynek, illetve családnak.

A negyvenegy esztendős Döme Zsolt tíz évig járt kétnaponta vesedialízisre! A roma fiatalember keményen küzdött e hosszú időn át, mesélte felesége, Ildikó. Zsolt többször életmentő műtéteken esett át, súlyos vesebetegsége miatt lényegében folyamatos életveszélyben volt, de nem adta fel. Két kislányuk, Diána és Kiara sokat segítenek, Dia ügyesen főz édesanyja mellett a konyhában, szakács szeretne lenni.

Zsolt, mikor jobban volt, a nehéz idők alatt is eljárt dolgozni, pénzt keresni. A szerény körülmények között élő családban a gyerekek nem szenvedhettek hiányt, erre törekedett az édesapa. Végül néhány hónapja érkezett a Transzplantációs Intézetből a riasztás, van alkalmas vese, s Szabó József főorvos megműtötte Zsoltot. Kéthetente kontrollra jár, s bár óvatosságra intették, könnyebb munkákat most is elvállal. Mindnyájan bizakodnak, hogy az erős akaratú édesapa győz a betegség felett az új vesével.

A három és fél esztendős Kun Csaba Levente a leukémia egyik súlyos fajtájával küzd ősz óta, ő igazi kis harcos! Könnybe lábad az édesanya, Erzsébet szeme, amikor kisfia fizikai szenvedéseiről beszél. Októberben már a Kakas óvodába kezdett járni Bicskén a kisfiú, amikor egy kis duzzanatot észleltek a karján. Egyik vizsgálat követte a másikat, s megtudták a lesújtó hírt: rosszindulatú a daganat.

Megműtötték, s azóta kis megszakításokkal a Heim Pál Kórházban töltötte az időt édesanya és kisfia. Négyszer lumbálták, folyamatosan infúziókat kapott, olyan mennyiségű hatanyagokat juttatnak a kicsik szervezetébe ilyenkor, amit a felnőttek ki sem bírnának, mondta el az édesanya. Az édesapa, Kun Csaba itthon tartotta frontot, szerencsére a munkahelyén is megértőek voltak.

Alig két hete érkezett haza a Csabika a kórházból, nincs másutt daganat a szervezetében, erősödnie, híznia kell. A gyerekek keményen küzdenek, mesterségesen legyöngített immunrendszerük ellenére képesek mosolyogni, ugrálni, ha kicsit jobban vannak.

Csabika sok filmet nézett, megtanulta kezelni a tabletet és az okostelefont, édesapja ugyan ezt szerette volna későbbre halasztani. A huszonnégy órás kényszerű bezártság és a figyelem elterelése miatt ez maradt, s Csabika sok zenét hallgatott az eszközökön. Most itthon a kis játék gitárján játszott az adományhozó vendégeknek, akik jobban örültek ennek, mintha valami művészt hallottak volna. Hosszú idő után kirándulhatott a család a szabadban a minap, a kisfiú fenntartó kezelését folytatják a teljes gyógyulásig.