Énekkel hívogatták iskolába az ovisokat a zichyújfalui kisdiákok

Kézzel fogható volt az izgalom az ünneplőbe öltözött alsósok között, ahogyan verebek módjára üldögéltek a kispadokon. A fiúkon élére vasalt fekete nadrág és hófehér ing, a lányokon kékfestő szoknya, fehér, buggyos ujjú ing, hajuk szoros fonatba fogva. Kitűnik a gyerekek mellől egy ugyanilyen öltözékű pár, azonban ők már felnőttek, szorgosan forgolódnak és igazgatják a gyerekeket. Az érdeklődő szülők és csemetéik egyre gyűlnek, már nincs üres szék sem. Minden óvodás egy névre szóló táblácskát kapott, melyet hol a pulcsira tűztek, hol inkább anyu fogott a kezében.

Az intézményvezető-asszony, Rideg Jánosné kezdte meg az ünnepséget beszédével, melyben köszöntötte a Zichyújfaluról, Pákozdról, Sukoróról, Gárdonyról és távolabbról érkezőket. Röviden elmondta az iskola hitvallását, bemutatta a tanítónőket. Nem időzött sokáig a beszéddel, hiszen a hallgatóság nagy része már ficeregni és csacsogni kezdett, így hamar kezdetét vette az első darab, a Tavasz kendője címmel.

A következőkben az ének-zene és néptáncoktató tanítónő, Panyi Anett tartott egy rövid előadást az iskola hagyományőrző módszeréről, miszerint a néptáncot nem csak szakkörként tanulhatják a nebulók, hanem a testnevelés részévé vált, így szerettetvén meg velük a táncot. Azonban a foglalkozások során nemcsak táncolni tanulnak a kicsik, hanem a népszokásokat is megismerik, a társas viszonyokat. Akit még jobban érdekel a néptánc, szakkörre is jelentkezhet, melyen már 50 gyerek vesz részt.

Ezután következett az igazi Gergely-járás, melyben Gergely pápa elmondja beszédét, miszerint seregébe toborozza a gyerekeket, legyen sok iskolába járó diákja az iskolaalapító pápának. A gyerekek közösen elénekelték a toborzódalt, mely eleinte halkan szállt a napfénysütötte aulában, majd egyre erősödött, és a közönség is teljesen elcsendesedett. Hatalmas tapsot kaptak a szereplők, majd a csapat két részre oszlott: a szülők további információkat kaptak az iskoláról, a leendő iskolásokat kettes sorokban átvitték a tornacsarnokba, ahol néptáncos játékokat játszhattak a szintén kékfestőbe és ünneplőbe öltözött Anett néni, és párja vezetésével.

Ha egyetlen óvodás gyermek is félt az iskolától, a Fecskehívogató után már csak jó élmények maradhattak bennük a tanodáról és a tanítónénikről. Na meg Gergely pápáról.