2018.02.18. 13:30
Ultipartit tartottak Sárbogárdon
Megbotlott. Viszik Ilonkát. Bélás. Számomra passz. Kocsi, ló. Pénz az ablakban. Mit mondott az öreg tímár? Ez az ulti, nem ulti már! Hivatalból kontrázom.
Az ulti klasszikus kártyajáték, magyar kártyával. A szerencsefaktor nem elhanyagolható, de a lejátszás során a logikai és a kombinatorikai készségekre is szükség van. Sárbogárdon a harmadik ultiparti-bajnokságon jártunk.
Fotó: V. Varga József
A fenti kifejezéseket az ulti világából lestük el. De kezdjük a kályhánál!
Nem tudok ultizni. De imádom, amikor a hozzáértők vehemensen forgatják az ördög bibliáját. Főként meglett férfiemberek. Aztán utána anekdotáznak, zrikálják egymást (ugyanis játék közben nem illendő fölöslegesen beszélni), majd rágyújtanak egy cigarettára, megisznak egy kevertet, s néhány fröccsöt.
A Mozdulj! egyesület a minap már a harmadik ultiparti-bajnokságot rendezte az Amadeusban. Kikövetelték maguknak a delikvensek.
Fixa ideám, hogy egyszer élőben is megtapasztalhatom Gózon Gyula híres mondását (kontrázását) az egyik régi magyar filmből. Hogy azt mondja: „Kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári!... Hinnye, az anyád!”.
Fotós: V. Varga József
A két ötletgazda, Fodor János egyesületi elnök és Kelemen Béla egyesület tag persze alkalomról alkalomra lehűti lelkesedésemet:
- Mindig megfeledkezel arról, hogy a szubkontrát a mordkontra (16-szoros szorzó) és a hirschkontra (32-szeres) követi még a Fedák Sári (64-szeres szorzó) előtt... Hogy a védő által bemondható kerekes bicikliről (128-szoros szorzó) ne is beszéljünk! – borzolják tovább kedélyemet az urak. – Egyébként is, a rekontra (bemondó, 4-szeres szorzó) feletti fokozatok már a hazárdjáték kategóriájába tartoznak.
Fotós: V. Varga József
- Ha valaki mégis egyszer, netán, teljesen véletlenül, a sors akaratából, csodák csodájára Fedák Sárit mondana – kötöm az ebet a karóhoz -, az azt jelentené, hogy a múlt századelő legendás színésznője (az egyik első magyar celeb!) mindent visz!
- Jól mondod. Tudsz már ultizni? – Guszesnov Nyikolaj újra és újra megkérdezi, mintha nem tudná. – Gyere, szorítunk helyet, ülj közénk!
- Olvastam – zárom rövidre a diskurzust.
Az első sárbogárdi ultiparti-bajnok, a mezőszilasi Tölösi József azért akaratlanul is kisegít a másik asztaltól:
- Ezt elfogtam!
- Hinnye! – teszem hozzá somolyogva.
Fotós: V. Varga József
A tavalyi őszi győztes, Fülöp Gyula (Bakonykúti) most hiányzott a társaságból, de a vándorkupát azért elküldte az újbóli bevetésre.
Az örökös versenyelnök, de mellette versenyzőként is regnáló nagykanizsai Magyar László most mindent vitt!
Pálmát is, kupát is.
Korda György egyszer úgy mondta Laciéknak: „Gyerekek, a pókert egy hónap alatt meg lehet tanulni, de az ultihoz egy egész élet is kevés...”.
