Kálvária a sárkeresztúri temetődombon

Az első írásos nyomok szerint a kora középkori település, Asszonyvására, másképpen Vásárd falu a mai Sárkeresztúrral azonos, vagy annak határában állt. Sárkeresztúron egyesült a fehérvári hadiút és a fövényi „nagy út”. Keresztúr néven 1351-ben fordul elő első ízben a forrásokban. Nagy Lajos királyunk a birtokot apródjának, Kolus Mesternek adományozta, az ő utódai, mivel a falu tulajdonosai lettek, felvették a település akkori Keresztúr nevét. A község területén, a temetődomb környékén és az Öreg utcában kerültek elő a helyi kelta bennszülött lakosságra jellemző edények, a dombon korabeli sírokat is találtak.

A történeti leírások szerint a török dúlás idején is őrdombként szolgált. Az évszázadok során sok társa az enyészeté lett, ez a domb azonban megmaradt. A Sárkeresztúri Kálvária kialakításával a település méltó emléket állított a történelmi jelentőségű helynek, vallási, kultúrtörténeti, turisztikai értéket teremtettek, növelték a hitéleti tevékenységet, a kialakított hely zarándokhelyként szolgálhatja Dél-Fejért és a közép-dunántúli régiót.

Az egykori temetődombon, a Jóisten kegyelméből ma már a Sárkeresztúri Kálvária állhat – hangzott el az impozáns keresztút 2015. október 17-ei megáldásakor. A búcsúi és hálaadó szentmisét a katolikus templomban tartották, majd a Sárkeresztúri Kálváriát P. Tokár János OFM, a budapesti belvárosi Ferences-templom igazgatója áldotta meg és szentelte fel. A hívek a keresztutat szívvel és lélekkel, Jézus iránti szeretettel járták végig, a tizennégy stációnál helybéliek imádkoztak a magyar családokért. Elmondta áldását Horváth László címzetes apát, a temetődomb múltját Magyar József nyugalmazott tanár, helytörténeti kutató elevenítette fel, egyházi énekekkel közreműködött a Bella Voce kamarakórus. Sokan, sokat tettek azért, hogy elkészülhetett a Kálvária – teszi hozzá Csutiné Turi Ibolya polgármester.