Haszidok Magyarországon

2018.01.21. 14:00

Galíciából Tokaj-Hegyaljára – Róth László előadása Székesfehérváron

Kik azok a haszidok? Honnan indult ki a haszidizmus nevű zsidó mozgalom? Mik a jellemzői? Magyarországon mikor alakultak ki haszid közösségek? És kit neveztek csodarabbinak?

Gábor Gina

Róth László a szabadegyetemi előadáson, a Művészetek Házában

Fotó: Pesti Tamás

Egyebek között ezekre a kérdésekre kaptunk válaszokat a Zsidó Egyetem és a fehérvári zsidó hitközség legutóbbi szabadegyetemi előadásán, amit Róth László tartott, A csodarabbik útján címmel.

Kiderült: Magyarországon a mélyen vallásos haszid közösségek Tokaj-Hegyalján éltek egykor – borral kereskedtek, majd bort is termeltek -, és azon a vidéken több köztiszteletben álló csodarabbit tartottak számon. A holokauszt idején Tokaj-Hegyaljáról mintegy 14 ezer embert küldtek bevagonírozva a lágerekbe – és onnan csak kevesen tértek vissza. Nemrég a Zsidó Egyetem képviselői fel is keresték a környék régi zsinagógáit.

De előbb arról hallottunk, hogy a török kiűzése után spontán és szervezett migrációval települtek be a zsidók: a 17. században számuk még csak 100 ezer volt, míg az 1880-as évekre 624 ezren éltek Magyarország területén.

A betelepülő zsidó közösségeket – aszerint, honnan érkeztek – „fentieknek” és „lentieknek” nevezik. A fentiek Ausztria és Morvaország felől, a lentiek Galíciából jöttek...

Nos, Róth László kifejezetten a lentiekkel foglalkozott a haszidokról szóló előadásában. Arról beszélt, hogy Lengyelországban azért éltek igen nagy számban zsidók, mert a 12. századtól folyamatos üldöztetések érték őket Nyugat-Európában, így egyre keletebbre szorultak. Lengyelország befogadóbb volt, Nagy Kázmér önkormányzati jogot is adott a zsidóságnak. Amikor pedig Lengyelországot Oroszország, Poroszország és Ausztria felosztotta egymás között, Galícia osztrák kézre került, onnantól nyitott volt a zsidó közösségek számára az út Magyarország felé...

Ami pedig a haszid közösségek kialakulásának vallástörténeti hátterét illeti, az előadó arról is beszélt, hogy a Lengyelországban élő zsidó közösségek igen kiszolgáltatottnak érezték magukat a lengyel-litván unió idején, és különösen sokat szenvedtek a 17. században. Kialakult egy igen vallásos zsidó közösség, amely a Messiás eljövetelében bízott. A szegénység, a pogromok üldöztetései megviselték az egyszerű zsidókat, lelkük fogékonnyá vált minden iránt, ami vigasztalást nyújtott számukra.

A 18. században lépett a közösség elé Baál Sém Tov rabbi, akit a haszidizmus megalapítójának tekintenek. Reformmozgalmat indított, ami 250 év alatt eljutott az ultraortodoxiáig. A haszid jelentése jámbor, a haszidizmus az emberszeretetet, a jóakaratot, a lélek tisztaságát fontosabbnak ítélte a tudásnál, és a szent és profán közötti határt elmosva azt hirdette, minden hétköznapi cselekedet az Örökkévalót szolgálja. Őszinte örömmel kell az úr felé fordulni és nem önmegtartóztatással.

Az öltözködésük jellegzetes: fehér ing, fekete kaftán, prémes kalap. Ami a közösségi életet illeti, minden szombat reggelt a mikvében (fürdőben) töltötték: a férfiak is megtisztulással köszöntötték a szombatot. Az ételekben a szombati ételek sorrendjében is eltértek a haszidok az elődeiktől...

A haszidizmus vezéralakjai a cádikok, az igaz emberek, akik igen elmélyülten foglalkoztak a közösség tagjaival. A rabbi, vagy ahogy ők mondják, a rebe volt a közösség vezetője (ő a cádik is), akitől tanácsot kértek.

Némelyik cádikot csodatevőnek, gyógyítónak, látnoknak tartották, akihez messze földről vándoroltak a hívek bölcs tanácsért.

A magyar népnyelv elnevezte őket csodarabbinak, és nemcsak a zsidók fordultak hozzájuk, hanem a keresztények is. A sátoraljaújhelyi Teitelbaum Mózesről például az a monda járta, hogy az ifjú Kossuth Lajost is meggyógyította. Az édesanyja vitte el csontsovány fiát a rabbihoz, aki rájött, hogy az iskolában a társai bánthatják. Azt mondta neki: biztosan meggyógyul, és nagy ember lesz belőle – az ország vezetője.

Róth László a szabadegyetemi előadáson, a Művészetek Házában
Fotós: Pesti Tamás

Eizik Taub, a kálói csodarabbiról az a történet járja, hogy erdőjáró emberként találkozott egy pásztorfiúval, akitől megvette a Szól a kakas már című népdalt, amit héber szöveggel kiegészítve, messianisztikus tartalommal megtöltve máig énekelnek.

Ami pedig a Tokaj-Hegyalján fennmaradt, közösség híján elnéptelenedett zsinagógákat illeti: akad, amit csodálatosan felújítottak, kulturális célokra használnak, de sajnos van, amire rá se nagyon ismerni – ráadásul áruházként működik...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában