Felsorolni is nehéz lenne, mit tett a hagyományokért

A rác asszony beleszületett a hagyományőrzésbe – mesélte.

A kevéske friss havat taposva érkeztünk az ercsi Nagyboldogasszony Kegytemplom szomszédságában található házhoz. Szili Istvánné Viczkó Tímea szívesen fogadott, azonnal betessékelt a fogadószobába. Majd gyorsan azt is megmutatta, miféle szépségeket, régi családi és kegytárgyakat rejt a szomszédos nagyszoba, amely egyébként a Jorgováni Rác Kórus próbáinak helyszíne is. Ám erről később…

Đ[Sziliné decemberben, a Parlamentben vehette át a Nemzetiségekért Díjat a rác értékek, hagyományok őrzéséért végzett sok évtizedes és sokféle munkájáért. Számára mindez szinte természetes volt, hiszen ráchorvát családba született, ahol éltették a tradíciókat, és szüleivel mindig részt vettek az egyházi ünnepeken. A kislány bekerült a rác templomi kórusba is, amelynek vezetését később átvette.

Ercsibe az idők során sokféle nép települt be, vegyes házasságok köttettek, így a rác identitás, a tradíciók kezdtek feledésbe merülni. Az 1980-as években már a rác mise is megszűnt, csak magyart tartottak. Így az említett kórus sem működött tovább. A könyvtáros végzettségű Tímea – aki 36 évig dolgozott az Ercsi Honvédségnél könyvtárvezetőként – azonban úgy gondolta: valahogy pótolni kell a hiányosságot, és tenni kell a rác értékek, a nyelv, a hagyományok őrzéséért. Amikor tehát a Helyőrségi Klub igazgatója lett, honismereti szakkört hozott létre, majd 1996-ban megalakította az Ercsi Rác Klubot. Gyűjteni kezdték az énekeket, a mondókákat, a dalokat, a meséket, a fényképeket, egyéb dokumentumokat. A munkában partnerei voltak az egykori rác kórus tagjainak gyermekei – mesélt Sziliné kiterjedt tevékenységének kezdeteiről.

A klub idővel fölvette a kapcsolatot más rác településekkel, s jártak egymáshoz, idézték a múltat. A mai napig is működnek a művelődési házban, igaz, a tagok száma megfogyatkozott. Ám pozitívum, hogy 2009-ben – szintén Sziliné szorgalmazására – megalakult a Jorgováni Rác Kórus, a klub tagjainak gyermekeiből. Ez így már a harmadik generáció, akivel folytatni tudja a hagyományőrzést, az ercsi vagy a szomszédos településekről származó, illetve az anyaországi rác egyházi és világi énekek előadásával. Próbáikat pedig – ahogy már írtam – rendszeresen a kórusvezető házában tartják. Sűrűn lépnek föl egyébként a 10 éves Zorica tánccsoporttal is, amelyet Tímea fia, Szili Márkó vezet.

Fontos pont a horvát nemzetiségi önkormányzat megalakítása is, amely ugyancsak Sziliné nevéhez fűződik. Társaival úgy gondolta: ha már ennyi szépet, jót csinálnak, akkor tegyék azt hivatalossá, legyen képviseletük. Tímea az alelnök lett, az elnök Pálmüller Béláné, s Bosnyák István a harmadik tag. A városi önkormányzattal rég nagyon jó a kapcsolatuk.

Felsorolni is nehéz lenne, mi mindent tett még Sziliné az elmúlt évtizedekben az értékőrzésért, a hagyományok ápolásáért Ercsiben. Újraállíttatta például a rác ősök és búcsújárók emlékére Bosnyák Nepomuki Szent János szobrát, és több emléktábla elhelyezését is szorgalmazta. Ő maga egy fontos pontot emelt ki: az Illír-Rác Madonna kegyképének felújítását. Ez ma ismét a Boldogasszony templomban van, ám komoly kálvárián esett át. Egy időben értéktelennek tartották, kidobták, mert nem lehetett tudni, ki festette. A nehezen kiküzdött restaurálás során aztán kiderült: a festmény hátulján olvasható a művész neve: Falkóner József Ferenc. Ezután a mű visszakerülhetett a templomba, s azt Spányi Antal megyés püspök áldotta meg újra.

Szót kell még ejteni A torony alatt című könyvről, amelynek szerzője a rendkívül érdekesen és lendületesen mesélő Tímea. Aki nem mellesleg számos zarándokutat is szervezett, és 1991 óta rendszeresen publikál a helyi újságban... 1997-ben Közművelődési díjat kapott, 2010-ben Ercsi Városért kitüntetésben részesült, 2011-ben átvehette a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének elismerő oklevelét.

Nem folytatom, a kép úgysem lehet teljes. Ráadásul tovább bővül a jó és értékes tettek sora, hiszen Sziliné újabb könyvön dolgozik, Rácok Ercsiben címmel. Ezt is elhivatva, szívesen teszi.