125 éve áll fenn az adonyi Hóvirág óvoda

Az óvodai ünnepségen – amit nemrég tartottak szép számú résztvevővel – Szabó Ferencné, Ila néni idézte föl az intézmény történetét. Ila néni 38 évig dolgozott az oviban, amelynek 1980-ban lett a vezetője. Mint mesélte: Adonyban a Zichy család jelenlétének köszönhetően indult be az óvodai nevelés.

Zichy Lívia édesapja, Zichy Nándor példáját követte mind jótékonyságban, mind mások megsegítésében. Szívügye volt az oktatás fejlesztése és a szegény családok ilyen irányú segítése is. A kisdedóvót ő nyitotta meg 1892-ben, de nem a mai épületben, hanem azzal szemben. Ez funkcióját tekintve egy zárda volt, két iskolai osztállyal és egy óvodai csoporttal.

Akkor azonban még szó sem volt óvónőkről, az 50-60 gyerekre a szatmári Szent Vince anyaházból meghívott nővérek vigyáztak. Az oktatást, nevelést két apáca végezte, a mai értelemben vett dajka, illetve takarítónő nem volt. A nővérek mellé fiatal lányokat osztottak be a faluból segítőnek.

A napi étkezés sem volt akkor még rendszer, mert ebédet csak a rászorulók kaptak az óvodában. A többiek hazamentek és ebéd után visszatértek.

Az apácák a falon látható képekről meséltek a gyerekeknek, s volt néhány játék is a polcokon: a lányok doboza színes fonalakat, rongyokat rejtett, egy-két rongybabával, a fiúk pedig kockákkal, fából készült kocsikkal, lovakkal játszottak. Egész évben gyűjtötték a gyümölcsök magjait, a terméseket, s ezekből barkácsoltak. A gyerekek énekeltek, imádságokat, meséket tanultak. Ila néni megemlítette: Klein Lajosné, Manyi néni, aki közel 40 évig dolgozott óvónőként, még sok olyan verset, mondókát tanított, amiket az édesanyjától hallott.

A szatmári nővérek helyét 28 év után a Párizsi Irgalmas nővérek vették át. Az óvoda ezután is egycsoportos maradt, hasonlóan 60-70 gyerekkel, ám ekkor már volt konyhanővér is, aki főzött. Ingyen ebéd viszont ezután is csak a rászorulóknak járt.

Szép lehetett, amikor nyáron a nagy gesztenyefák alatt pihentek a gyerekek. Mesét hallgattak, verseltek, énekeltek, vagy megszámolták például a növényeket és egymást, aztán a nap végén szépen hazamentek.

A község egy határozat alapján 1937-től járult hozzá az óvoda fenntartásához, majd 1939-től teljesen átvette azt a grófnőtől. Ekkor már az ebédet is Adony fizette.

A létszámról érdekességként annyit: az 1940-es nevelési évben Simon Melánia irgalmas nővér óvónő egy csoportban 105 gyerekkel foglalkozott.

A 2. világháború az óvodát is érintette: 1944-ben megszűnt a nevelés, mivel az épületben a faluba érkezett orosz katonák tiszti konyhát rendeztek be. A nyitás 1946-ban következett be, a már államosított Zichy-kastély épületében, egy csoporttal. Ekkor végzett óvónő, Szeitl Kornélia foglalkozott a kicsikkel. A szegénység nagy volt, szinte mindent elölről kellett kezdeni. Nehéz idők jöttek, majd 1950-ben az óvoda egy csoportja átköltözött a jelenlegi épületbe. A régit is használták azonban, így egy ideig kétlaki életet éltek, ami nem volt egyszerű. Egészen 1968-ig működött így az ovi, amit időközben elkezdtek bővíteni, s az elmúlt évtizedekben szinte mindig történt valamilyen fejlesztés. Amikor Ila néni 1980-ban vezető lett, már öt csoport működött, 214 gyerekkel. A magas létszám egészen a ’80-as évek végéig megmaradt – tudtuk meg.

A jelenlegi vezető, Steinmann Katalin mindezt azzal egészítette ki: a jubileum kapcsán jó volt elmerengeni a múlton, kutatni a gyökereket. Ugyan sok minden változott, ám a feladat akkor és ma is ugyanaz: a gyerekek nevelése örömmel, szívvel, lélekkel.