A Vendel-szobrok története

A pázmándi Vendel-szobornak különös története van, erről írt nekünk Lukács László néprajzkutató.

A szobor talapzata a XVIII. században készült. Néhány éve, a bozótirtás alkalmával került elő a legelőn, amely a helyi mezőgazdasági nagyüzem tulajdona. Az 1950-es években vandál kezek ledöntötték a kálváriát és a termelőszövetkezet legelőjén álló Szent Vendel-szobrot. Utóbbi talapzatán olvasható volt: Szent Vendel könyörögj érettünk 1794. A ledöntött szoboralakot jóérzésű emberek a szőlőhegyre vitték, egy présház mögé rejtették. Az évtizedeken keresztül félredobott, sérült szobrot 2011-ben a pázmándi szőlőhegyi baráti társaság Pintér Balázs móri szobrászművész műtermébe szállította. Úgy gondolták, hogy Szent Orbán szőlővédőszent szobrára bukkantak. A baráti társaság egy tagja – az 1960-as években fehérvári diáktársam – kért, hogy restaurálás előtt Móron nézzem meg a szobortorzót. Megállapítottam: nem pápát vagy püspököt, hanem pásztort formáz, tehát nem Szent Orbán, hanem Szent Vendel.

A szobrot végül 2011. október 28-án avatták fel a szőlőhegyen. Terméskővel borított, új talapzaton áll a fehér mészkőből készült hosszú hajú pásztoralak. Jobb kezével erősen redőzött köpenyét, bal karjával juhászkampóját tartja. Hátán nagyszélű kalapja, oldalán kabaktök kulacsa. Talapzatán fekete márványtáblán: Szt. Vendel 1770. Felújíttatta: Szőlőhegyi Baráti Kör 2011. Restaurálta: Richter Ferenc kőszobrász. Ledöntött talapzatát eredeti helyén a legelőn benőtte a bozót, kiszabadításával most rákerülhetett Máhr Ferenc új Vendel-szobra.

Az ordas eszmék által vezérelt emberek, akik Szent Vendel pázmándi szobrát ledöntötték, nem sejthették, hogy aljas cselekedetük után két emberöltővel a szobor feltámad, ráadásul megduplázódik.