Nobel-díjasok közé repül Fejér zsenije

Molnár Áron egy pusztaszabolcsi srác, a Székesfehérvári Széchenyi István Műszaki Szakgimnázium gépész szakára járt, jelenleg elsőéves villamosmérnök hallgató a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME). Szeptemberben, Tallinnban, európai tehetségek tudós versenyén különdíjazták új típusú ferrofluidos dőlésérzékelő szenzorát. Voltaképpen továbbjutott a pittsburghi világdöntőre, a tudományos versenyek olimpiájára. Májusban repüli át az Atlanti-óceánt. Irány Amerika!

A fiatal tudóssal régi középiskolájában szerveztünk le találkozót. Kiss Antal tanár úr termébe vettük be magunkat.

- Egy csomót voltam itt, amikor készültünk a különböző versenyekre. Ide jöttünk mindig szerelgetni a cuccokat a csapattal – mondta az ifjú kutató.

Áron még tíz éves se volt, amikor megépítette első saját robotját – diófából.

- Ez egy sima figura volt, de én robotot képzeltem bele – mesélte. – Vidéken nőttem fel, egy csomót barkácsoltunk a tesóimmal, amikor kicsik voltunk. Öten vagyunk, négy fiú, egy lány, Leginkább harci eszközöket fabrikáltunk fából, néha tettünk bele fémet is... Elég veszélyes dolgokat csináltunk. A nagypapám, Molnár Ferenc nyugdíjas gépészmérnök. Sokat jártunk át hozzá. Kilencedikes koromban csináltam vele egy olyan motort, amely hő hatására működik. Hőenergiát alakít át mozgási energiává. Ilyesmit akár autóba is be lehetne szerelni – folytatta a gyerekkori „projektek” felsorolását Áron.

Egy játékos mellékprojektben mostanság olyan hardver kifejlesztéssel foglalkozik BME-s társaival, amely segítheti az ivócimborák egymásra találását. Ezt a hadvert még egy viselhető elektronika versenyre kezdte el kifejleszteni. Röviden a lényege: adott egy plecsni, amit a viselője kitűzhet a mellkasára. Ez az eszköz összekapcsolható az okostelefonjával, amelyre letölthető egy ún. bulizó applikáció. A szoftver Mikó Botondé és Erdős Mátéé. Bulihelyeken lehet hasznos a kütyü. Belépésnél mindenki kap egy plecsnit, s kitölthet egy adatlapot az érdeklődési köréről.

- Azoknak, akik egyformán töltötték ki, ha közel érnek egymáshoz, villogni kezd a plecsnijük, jelezvén, hogy nekik együtt kell inniuk – mondta erről Áron.

Azonban térjünk vissza a ferrofluidos szenzorhoz, amellyel Tallinnban nyert.

Pár éve Áron részt vett a veszprémi Pannon Egyetem nyári kurzusain. Egy előadásban a ferrofluidról hallott. Ezek olyan folyadékok, amelyek mágneses tér hatására mágneses működésbe lépnek.

- Medvegy Tibor volt az előadó. Ekkoriban csinálta a doktoriját. A lehetséges felhasználási területek között megemlítette a később általunk kifejlesztett szenzorhoz hasonlóan működő szerkezetet is. Letámadtam a prezentációja után, s mondtam neki, hogy nagyon szuper lenne, nagyon élvezném, ha közösen kutatnánk – emlékezett Áron.

Bele is vágtak. Ezután délutánonként. amikor Áron végzett a kötelezővel Fehérváron, útnak indult Veszprémbe, az egyetemre, ott, mint fogalmazott, közösen bütykölgettek, aztán utazott haza Fehérváron át Pusztaszabolcsra.

- Maga az eszköz egy teljesen új elven működő dőlésérzékelő szenzor. Tulajdonságai révén előnnyel lehetne használni például a robotikában – beszélt lelkesen a találmányról a fiatal zseni.

Álljunk meg itt, kértük. Mégis hogyan lesz ebből termék, kérdeztük.

- Van egy működő ötletünk. Készül a tudományos publikáció, hamarosan meglesz a szabadalom is. Ha találunk neki piaci validitást, s érdeklődő cégeket, akik megvennék ezt a cuccot, akkor eladjuk – így Áron. – Addig még egy csomó tesztet el kell végezni rajta, meg kell nézni a karakterisztikáit, sok munka van még vele – folytatta.

Áron többször nevezett az eszközzel egy hazai innovációs versenyre. Elsőnek dicséretet kapott, másodjára megnyerte. A győzelem vitte ki a tallinni versenyre. Megjegyzendő, hogy a második nekifutás nagyobb sikerét nemcsak annak tudja be Áron, hogy fejlesztett a szenzoron, hanem javuló előadói képességének is.

- Ha az a célja valakinek, hogy jó mérnök legyen, nemcsak a szakmai tudását kell fejlesztenie, de az önmenedzselését is – mondta Áron,

Az észteknél elnyert különdíj jogosítja fel Áront a jövő évi pittsburghi részvételre.

- Az egy nagyon jó verseny. Az első díj 75 ezer dollár. Ha én nyernék, a pénz felét befektetném olyan vállalkozásokba, amelyekkel még utána foglalkoznom kell. A harmadik negyedét viszont olyanokba, amelyekkel utána már nem lenne dolgom. A negyedik negyedét utazásra költeném – de ezt csak szűnni nem akaró kérdéseink miatt mondta el, hiszen számára sokkal fontosabb a megszerezhető kapcsolati tőke.

Milyen új projektek izgatják a fantáziáját, kérdeztük még. – Mainstream téma a tudományos, mérnöki világban a mesterséges intelligencia és a hálózatkutatás. Ezekbe szeretnék bekapcsolódni. Egy kutatást a BME-n, egyet a Semmelweis Egyetemen szeretnék elkezdeni – ecsetelte terveit.

Tanulságos észrevételt tett Áron kortársairól, amikor arról érdeklődtünk, hogy az egyetemen mások is ugyanilyen intenzitással kutatnak-e.

- Nem gyakori, sajnos, hogy kutatnának a diákok. Az a megfigyelés, hogy azok, akik általában elit iskolákból jöttek, nagyon jól tudják azt az anyagot, amelyet meg kell tanulni az egyetemen, de kevésbé ambiciózusak, olykor kishitűek is – véli Áron.

Ő nem ilyen. Ő szárnyal. Kifelé sétálva egykori iskolájából, arról fecsegett, hogy szeretne összeállítani egy novellaíró robotot. Japánban nemrég az emberek között szerzett jó helyet egy irodalmi versenyen elinduló mesterséges intelligens robot. Aztán futólag elmondta, decemberben utazik a Nobel-díj átadóra. Egy hétig lesz oda, fizetik minden költségét, angolul prezentálhat a világ legnagyobb koponyái előtt, részt vehet egy informális esten is.

Szerintünk könnyen lehet, hogy „letámadja” majd valamelyik Nobel-díjast is, ahogyan letámadta volt pár éve a veszprémi nyári egyetem előadóját. Feltéve persze, ha tudnak neki újat mondani...