Emberkereskedelem Fejérben: amikor a félelem és a kényszer az úr

A férfinél 2023-ban telt be a pohár, s egy napon úgy döntött, nem bírja tovább. Elhagyja a „falut”, ahol sorstársaival élt. A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányságra vitte az útja, ahol szépen becsomagolva elmondta, miért is érkezett: az irataira lenne szüksége, amelyeket Kőszárhegyen hagyott – ott, ahol lakik. Kérte, segítsenek visszakapni az „ottaniaktól” az iratait. A rendőr azonban nem csak hallgatta, de meg is hallgatta őt: a férfi kérése mögött ugyanis egy igen tragikus és megdöbbentő élettörténet rajzolódott ki. Egy embertelen világ, egy titkos „falu a faluban”, ahol a körülmények emberhez méltatlanok, ahol a munkáért nem jár fizetség, ahol szólni és tenni is bármit csak a vezetők jelenlétében lehet. Hamar kiderült a hallgatóságnak: ez az ügy túlmutat azon, hogy az iratait szeretné visszakapni valaki. A történetet, ahogy azt kell, nyomozók göngyölítették fel, melynek során számos áldozatot és legalább három bűnelkövetőt találtak – és további lehetséges bűncselekményeket térképeztek fel.

Polányi János rendőr őrnagy, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztály osztályvezető-helyettese és Vagyon Máté bűnügyi szakügyintéző mesélte el a fenti történetet, akik előtt ugyan nem ismeretlen ez a világ, mégis megdöbbentő újra s újra szembesülni vele. Mint mesélték, a kőszárhegyi ingatlan egy eldugott területén, tákolmányokban, viskókban, mocsokban, szemétben és állatok között élő embereket találtak az október végi rajtaütés során. A rendőrök itt szembesültek azzal, hogy tizenkilenc kényszermunkás él modernkori rabszolgatartásban, leharcolt lakókocsikban, tákolt kalyibákban.

Az elkövetők - a család - éltek a bárki által látható két nagy házban, hátul, a kerítéssel leválasztott putrikban pedig a kizsákmányoltak. A kerítés mögött kitaposott ösvény vezetett a szemét között az emberi élet nyomaihoz. Egyetlen helyre mehettek ki az itt élők: dolgozni. Nagy építkezések kulimunkáira vitték őket rendszeresen. Cserébe azonban nem fizetséget kaptak, hanem napi bort, cigarettát, kinek mit. A munkások helyett felvett pénzből fényűzően éltek.

Hasonló volt az a sárbogárdi eset is, ahol a kényszermunkára fogott férfi ingyen végezte el a rábízott feladatokat. Szabadegyházán pedig a kutyaólban tartották a kényszermunkára fogott embert. Több hasonló élettörténet kerekedett ki az így kiderült esetekből, melyekben közös: az áldozatok később azt mesélték a rendőrségnek, hogy féltek. Aki szökni próbált, visszavitték, megverték. Másnak azt hazudták, a rendőrséggel szövetkeznek, ezért nem érdemes ellenállni. Aljas megfélemlítési módszereik szinte mindig eredményre vezettek.

- Az emberkereskedelem tehát sajnos ma is aktuális probléma, s ami az egyik legnagyobb nehézséget okozza a nyomozók számára, az az, hogy „látens”, vagyis lappang a bűncselekmény: nem feltétlen kerül felszínre, nem beszélnek róla az áldozatok. Sőt, sok esetben nincs is áldozatképük a sértetteknek, hiszen nem látják át a helyzetüket. Az elkövetők – az áldozatok kihasználói – ugyanis tudatosan alkalmazott, jól felépített pszichés módszerekkel alakítanak ki tévképzeteket a kihasználható emberekben – mondja Vagyon Máté. Polányi János hozzáteszi: az emberkereskedelem tényállása a jelenlegi Büntető törvénykönyv (Btk) szerint igen tág  értelmezést kapott, sok minden került bele, ami eddig külön kategória volt: ilyen a kényszermunka is.

- Ezzel együtt az emberkereskedelem és a kényszermunka egy és ugyanazon büntethetőségi kategóriába került, ami bizony gyakran megdöbbenti a kényszermunkát alkalmazókat is. Hiszen ez azt jelenti, hogy őket ma már emberkereskedőknek kell tekinteni. Az emberkereskedelem azonban nem csak hangzását tekintve utal súlyosabb bűncselekményre, de maga a büntetési tétele is változott: a kényszermunkát alkalmazóknál most már akár 20 éves börtönbüntetés is lehet a tét. És további jó hír, hogy a kényszermunka nem csak akkor valósul meg a jog szerint, ha valaki erőszakkal kényszeríti a másikat munkára, de akkor is, ha valaki kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, őt megtévesztve, hatalmával visszaélve bírja rá a munkavégzésre.  

Az emberkereskedelemnek két fő típusa van – vázolják a szakemberek: szexuális célú és a munka célú kizsákmányolás. Fejérben mindkettőre van példa, de az arány jelentősen a kényszermunka felé billen.

A módszer pedig általában a következő: a sértettek felett teljes kontrollt alakítanak ki a vezetők, amely a kiszolgáltatottság alapfeltétele. Lakhatást biztosítanak nekik, elveszik a telefonjukat vagy csak kihangosítóval beszélhetnek másokkal az ő jelenlétükben. Elveszik az irataikat, a lejárt dokumentumokat nem pótolják, az egészségügyi rendszerből kikerülnek, ám közben munkát adnak nekik - mezőgazdaságban, idénymunkában, állattartás területén, építkezéseken. A keresetüket azonban felveszik a munkások helyett vagy éppen nem fizetnek a munkáért. Ha pedig „hibát”’ követnek el – nem jól dolgoznak, szabadulnának a kontroll alól -, akkor fizikai megtorlásra számíthatnak. Egy Fejér megyei eset a legjobb példa erre, amikor ostorral verték az áldozatot, amikor jónak látták.

De vajon miért tud éveken, évtizedeken át tartani egy-egy ilyen helyzet? – merül fel a kérdés. A társadalomnak, a szomszédságnak igen nagy szerepe van abban, hogy kiderüljön a valóság és az igazság, vélekednek a rendőrök. Ezen a téren tehát van még fejlődni való… A szomszédok ugyanis általában mindig a legjobb szemtanúk, akik a legtöbbet látnak – és éppen ezért a legtöbbet tehetnek a szerencsétlen sorsú emberekért.

A kényszermunkába vont emberek kérhetnek segítséget a további életükre. Jó példa erre az egyik Fejér vármegyei eset is, amikor a néhány évnyi fogságból évekkel ezelőtt „szabaduló” férfi önálló életet kezdett, munkát kapott, a fizetését maga osztja be, albérletben él s megtalálta a tőle 20 éve elzárt testvéreit, akikkel újra kapcsolatba került. Persze ilyen helyzetből az élet ritkán zárul happy enddel. A harc a szabad és emberhez méltó életért azonban akkor is folytatódik, ha maguk az áldozatok nem válnak élharcosokká.