Az apja kilencvenkilenc késszúrással megölte az anyját: a kilátástalanság a hajléktalanságba lökte Nikolettet

Helyzetét egészségügyi bajok súlyosbítják, ám az igazi dráma az életében mégsem a hajléktalanság, hiszen pokol volt már számára az a hely is, amit egy ideig az otthonának nevezhetett. Rendszeresen jártak hozzájuk a rendőrök, mert apja gátlásait elveszítve késsel fenyegetőzött. Ma már nem lehet tudni, volt-e esély a tragédia elkerülésére, ma már csak annyit tudunk biztosan, hogy bekövetkezett. Pedig voltak előjelek, nem kis figyelmeztetések a sorstól. 

A szülei alkoholizmusuk miatt a pszichiátrián látták meg először egymást: ez nem kimondottan romantikus kezdet. De a folytatás sem lett az. Apja teljesen becsavarodott az italtól, egyszer kidobta a család kiskutyáját az ablakon. Járt ugyan hozzájuk egy szociális ápoló, mert anyja sok betegséggel küzdött, de nem tudott vagy nem akart mit kezdeni a helyzettel. Mint ahogyan Niki sem, neki csak arra futotta, hogy a borgőzös napokon a saját életét védje. 

Aztán megtörtént. Niki apja 2015. február 11-én, a saját születésnapján, erősen ittas állapotban, kilencvenkilenc késszúrással megölte az édesanyját, amiért elsőfokon tizenhét, másodfokon tizennégy év börtönbüntetést kapott. Nikolett ezután nem tudta egyedül megtartani az önkormányzati lakást, ezért sorstársaihoz hasonlóan az utcán kötött ki. Apja a börtönben, anyja sírját már nem találja, mert nem tudta megváltani, csak szeretett nagymamája urnájához – és a Jóistenhez, akiben hisz – jár el a templomba. És helyesen teszi, ugyanis a Teremtő ezen a húsvéton végre lemosolygott rá.

Alapítványi segítséggel önálló albérletbe költözhet: ezt a programot szándékoltan hajléktalanok számára találták ki. Niki, ha furcsán is hangzik, eleinte tartott attól, hogy albérletbe költözzön ilyen hosszú ideje tartó hajléktalan élettel a háta mögött, félt az új élettől. Aztán amikor megmutatták neki a felújított lakást, azonnal beleszeretett, és azt mondta: vágjunk bele! Most már nagyon várja a költözést. Azt nem tudja, meddig kapja ezt a támogatást, a bérleti szerződés valószínűleg határozott időre szól, de augusztusig biztosan helye van a lakásban. Az alapítványnál pedig azzal biztatják, hogy később sem engedik vissza az utcára, keresnek számára másik lakást. Egy kávéfőzőt és egy kis asztali lámpát nagyon szeretne. Aztán majd esténként saját kis burkában felkattintja, a fénykört a Bibliára irányítja, és köszönetet mond.