A tavaszi Nap-éj egyenlőség napján lehet igazán jól levenni a rontást

Időszámításunk szerint 325-ig még négy nappal későbbre – március 25-ére – tették a tavaszi Nap-éj egyenlőség idejét, vagyis Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára. Ez a hagyomány Remete Farkas László Állandó, mindennapos kalendáriuma ("Régies magyar kalendárium" könyvsorozat V. kötet) szerint némely vidéken egészen a 16. századig megőrződött.

S ha már hagyományok, a könyvből szemlézve kiderül: korábban rendszerint ezen a napon került sor némely ősi rítusmaradvány felelevenítésére, úgymint: napnyugta után kivonulás a természetbe, tűzgyújtás és körtánc, közös étkezés és mulatozás, jóslás és varázslás. Azt mesélték, hogy a Sötétség Ura ekkor adja át uralmát a Világosság Urának.

A mezőgazdasági vonatkozást és szokásokat tekintve "különösen gonddal ügyelték és gondozták a tejet adó állatokat. Fog-, fül- és torokfájást is e napon gyógyítottak, rontást is jól lehetett ilyenkor levenni. E napon a kisgyermekeket ágyban tartották, nehogy a házból kimenve baj érhesse. A házat pedig kifüstölték, fokhagymával teleaggatták, hogy a boszorkány vagy lidérc onnan eltakarodjék. Néhol még a gyermekek testét is fokhagymával kenték be. Zsebükben vagy nyakukban kötve fokhagyma gerezdeket tartottak maguknál, »mert akinél ilyen volt tartott, azt a rossz erők elkerülték«. Hagyma-leves, hagymatea e napon gyógyszernek számított. Úgy tartották, hogy az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz. Sokfelé a vöröshagymát is ekkor duggatták a földbe. Régi kalendáriumok szerint ez a nap igen kedvező a tavaszi árpa és zab vetésére (persze helytől függően)."

Emellett a gyűjteményből az is kiderül, hogy a néphiedelem szerint, ha ezen a napon dörög az ég, száraz nyár várható. Ha azonban a Nap elő sem bújik, az hosszú és lucskos őszt jelenthet.