Titokzatos kormányelőterjesztés: megkérdeztük a képviselőt

Ahogy hét elején megírtuk, a napokban tette fel közösségi oldalára Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, hogy egyeztetést folytatott a Velencei-tó vízpótlásáról a tókörnyéki vezetőkkel. Erről részletesen itt írtunk:

A részletekről azonban még nem derült ki több a videóüzenetből, ezért megkérdeztük: mit tartalmaz a dokumentum?

– Mihelyt a kormány megtárgyalja, s amint megjelenik, akkor nyilvános lesz, addig előkészítési fázisban van a dolog – fogalmazott, s kérdésünkre, hogy mikor kerülhet sor a tárgyalásra, hozzátette: – Reméljük, minél előbb.

Mint kiderült, magát az előterjesztést a Belügyminisztérium készíti. A helyi érintettekkel és képviselőkkel folytatott megbeszéléseken annyi történt, hogy visszaellenőrizték azokat a számokat, amelyeket az előterjesztés tartalmaz.

– Nekem ennyi volt a feladatom. A legnagyobb problémát az okozza, s ezzel talán nem árulok el titkot, hogy nincs szabad ivóvíz-mennyiség. Nem véletlen, hogy több helyen már korlátozni kellett, Székesfehérváron például éppen hogy határon van. Azt mondja a szolgáltató – mind a DRV, mind pedig a Fejérvíz –, hogy az előző év hasonló időszakához képest 20 százalékkal növekedett a fogyasztás. Vannak települések, melyekre agglomerációs jellegük miatt a kiköltözés jellemző, ami azt jelenti, hogy a napi fogyasztási mennyiség is megsokszorozódott. Van tehát egy ilyen probléma. Nyilván az előterjesztés azt tudja kezelni, hogy a ’93-as vízpótlást - amikor a kincsesbányai karsztvízből nyerték a vizet -, miképpen lehet rekonstruálni. Merthogy lehet. S abban az összes szabad vizet hajlandó a szolgáltató a Velencei-tó vizéhez pótlásként eljuttatni. De hogy ez pontosan mennyi, még kérdéses. Ők napi 2 ezer köbméter alatti mennyiségben gondolkodnak.

A kérdésre, hogy ez elég-e valamire, a képviselő annyit mondott: ez biztosan nem elég, hiszen gyakran a párolgás is a sokszorosa. – Ennek akkor lenne értelme, ha ezt hosszútávon lehetne biztosítani. A 93-as esetben több mint 1 évig zajlott a vízpótlás, s akkor napi 7 ezer köbmétert juttattak a tóba. De az is csak az éves viszonylatban volt értelmezhető mennyiség, amellyel 12 centit lehetett emelni a vízszinten. S hát miután ez megtörtént, jött egy csapadékos év, amikor elöntötte a déli dűlőket a víz, s persze feltették a kérdést: ugyan minek volt szükség a vízpótlásra.

A felszíni vízelvezetés rendezése is kapcsolódik a témához, amelyről a képviselő elmondta: a velencei-tavi partfal rekonstrukciós projektjnek eredetileg része volt a felszíni csapadékvíz elvezetés rendezése tókörnyéki települési szinteken. – Maga a rekonstrukció 14 milliárd forint volt, ám ez a hozzácsatolt feladat még sokszorosa lett volna. Ezért akkor az a döntés született, hogy első körben legyen meg a tó rekonstrukciója, majd pedig megyünk tovább. Szerintem mennünk kell tovább. Másrészt pedig a két tározó, amely a Velencei-tó vízutánpótlását hivatott szabályozni, 7,9 millió köbméter vizet tudott valamikor befogadni, most ez a szám 2,9 lenne, ha egyáltalán lenne csapadék. Merthogy feltöltődött iszappal. Ezeknek a rendbetétele, kikotrása, a műtárgyak jó állapotba helyezése az elsődleges, s csak ezt követően érdemes átgondolni az egész ilyen típusú vízhasznosítást. Sokan szidják a horgászokat, ugyanakkor a hal olyan indikátor élőlény, amely érzékenyen reagál a víz állapotára s mutatja is azt. De számos egyéb kérdés felmerül a témában, melyek közül a legfontosabb megválaszolni azt: most akkor a zámolyi és pátkai víztározó horgásztó vagy olyan vízügyi létesítmény, amely azt szolgálja, hogy a Velencei-tóba tartalékoljon vizet.

A felvetésre, hogy erről már évek óta beszélünk, azt a választ kaptuk: – Addig csak beszélni tudunk róla, amíg nincs rendbe rakva. Utána pedig be kell tartatni a szabályokat. Megkérdeztük, hogy ez a feladat benne lesz-e a kormányelőterjesztésben, a képviselő elárulta: a tervezése lesz benne.