Kétoldalú pénz aranylapon – Wekerléről írt könyvet Kárbin Ákos történész

Hogyan állt neki először ennek a meglehetősen száraz, gazdasági témának?

– Még 2007-ben kezdtem el foglalkozni Wekerlével. Először egy TDK dolgozat volt, amit arról írtam, hogy a monarchia, vagyis Ausztria és Magyarország, hogyan tért át közösen a gyenge ezüst alapú pénzrendszerről a stabilitást jelentő aranypénzrendszerre. Később, amikor az egyetemi szakdolgozatomat egyházpolitikai küzdelmekből írtam, az már akkor is látszott, hogy az államtitkári, majd azt követően pénzügyminiszteri ciklusai alapozták meg a miniszterelnöki kinevezését. Jómagam 2009-ben kerültem be az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Új- és jelenkori egyetemes történelem Doktori Programba. Így kutathattam a magyar mellett a külföldi levéltárakban is, és utóbbiak sok újdonságot hoztak. Az osztrák levéltárakban láthattam, hogy a két pénzügyminisztérium között milyen aktív levelezés folyt. Ezeket az információkat össze kellett vetni, majd felhasználni a disszertáció elkészítéséhez, ami a későbbi, nemrég megjelent könyv alapját is képezi.

Mi indította el Wekerle nyomába?

– Sok nagy formátumú ember közül lehetett volna választani, ám néhai professzorom, Mózes Mihály egyetemi tanár úr ajánlotta őt figyelmembe. Azt tudjuk, hogy háromszor is volt miniszterelnök, de korábban is eredményes szakembernek minősült. Nagyon izgalmasnak tartottam az aranyvaluta kérdését, hiszen szinte valamennyi európai államban, birodalomban, sőt az öreg kontinensen túl is igyekezett mindenki az aranystandardhoz csatlakozni. Érdekes és különleges volt az az út, amit az Osztrák-Magyar Monarchia követett ezen a területen és ez számomra kihívást jelentett. Aztán elkészült az ezzel kapcsolatos disszertációm, amit 2014-ben nyújtottam be, és egy évvel később védtem meg. Kis szünet után, 2018-ban találkoztam a Wekerle Sándor Életművét Gondozó Tudományos Alapítvánnyal. Vezetőjük, Buza Ernő megkeresett engem, ugyanis terveik között szerepelt, hogy a móri születésű politikus halálának századik évfordulójára kiadjanak egy kötetet. Felajánlottam a kéziratomat, illetve a disszertációmat, és ez megtetszett az alapítványnak. Két éve láttam munkához, lehántoltam a szövegről azokat a részeket, amik az iskolában kötelezők voltak, emellett kiegészítettem új elemekkel is az írást, ami azért is nagy öröm volt nekem, mert volt pár elem, ami nem kerülhetett bele disszertáció készítése során, amit hiányoltam, ám ezeket most mindet beleírhattam. A történészek azt szokták mondani, hogy csak abba tudják hagyni a kutatást, de befejezni nem.

Mennyire lehet a gazdasági folyamatokat közérthetően leírni?

– A gazdasági résznél visszamentem a kezdet kezdetéig. A valutareform előkészítése 1889–1892 között zajlott a Monarchiában, ahol semmi sem volt egyszerű, ugyanis a politikai berendezkedésnek köszönhetően közös volt a hadügy, a külügy és az ezeket finanszírozó pénzügy. Ezen szabályok folyamatos együttműködést kívántak mind a két féltől, hiszen a két pénzügyminiszternek egyetértésben kellett fellépniük, szinte egymás tükörképeként kerültek be az előterjesztések az országgyűlések elé a valutával kapcsolatos javaslatok. Az osztrák értékű forintot kellett osztrák-magyar értékű koronára változtatni. Ennek az új pénznek aztán igazán két oldala volt, ugyanis a nyomtatott papírpénzek egyik fele német, a másik pedig magyar nyelvű volt, ami már önmagában is különlegessé teszi a valutát. Az érthetőség szempontjából mindent elkövettem, de el kell mondanom, ez egy száraz gazdaságtörténeti téma, nem egy leányregény, emellett mindenképpen korlátot kellett szabni a terjedelemnek is, így ebben a könyvben ármány, kaland és szerelem helyett számok vannak és összefüggések. Ezen azért próbáltam valahogy segíteni, így segítségül hívtam olyan, eddig még nem igazán felhasznált magyar és osztrák karikatúrákat illusztráció gyanánt, amik tagolják kicsit a szöveget. Vagy például megemlítek a könyvben egy német főkonzult, aki nagyon szerette, de nem túl pezsgőnek találta az akkor még alig egymilliós budapesti életet. Vagy itt van például Julian Dunajewszki, császári pénzügyminiszter, aki számára kicsit sem volt szimpatikus Wekerle, ám az új tárcavezetővel Emil Steinbach-hal együtt dolgozva be tudták vezetni az arany alapú koronát.

A külföldi kutatásai alapján milyen a német, illetve az osztrák megítélése Wekerle Sándornak, és miért tűnt el szinte teljesen a magyar köztudatból a személye, eredményeinek sora?

– Külföldi kutatásaim alapján megállapítható, hogy elsősorban nem a pénzügyi szakértelme miatt rossz a megítélése, hanem inkább az első világháborúban, vagyis a harmadik, egyben utolsó miniszterelnökségi ciklusában kifejtett tevékenysége okán, pedig nem volt könnyű dolga. A mozgástere addigra nagyon beszűkült, hiszen az uralkodónak, IV. Károlynak komoly elvárásai voltak Wekerlével szemben, aki a kisebbségben kormányzó Alkotmány Pártnak volt a miniszterelnöke. Minden egyes lépését egyeztetni kellett más pártokkal, ez nehezen ment, mert akkor már mindenkinek más volt az igénye. Például a választójoggal kapcsolatban Tiszta azt akarta, hogy ne legyen széleskörű a választójog. Wekerléék éppen az ellenkezőjét támogatták volna. Mindeközben a kisebbségek már nem is igazán foglalkoztak a választójoggal, csak azzal, hogy saját nemzet­államuk legyen. Szóval Wekerle cselekedetei nem voltak rosszak, pusztán csak nehéz körülmények között kellett megtennie azt, amit meg kellett tennie. A németek nem kedvelik, de az osztrákok elismerik, szeretik, hiszen jókedvű, barátságos, joviális ember, és ígérgetős miniszterelnök volt. Az, hogy ennyire a háttérbe szorult alakja Magyarországon, azzal magyarázható, hogy még az első miniszterelnökségi ciklusa idején megtörtént az állam és az egyház funkcióinak szétválasztása. Elindult és hivatalossá vált a polgári anyakönyvezés és házasságkötés, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor ezek még az egyház privilégiumai voltak. Ebben az érában jelent meg a felekezetenkívüliség és a válás lehetősége is. Ezen változások egy liberális polgári átalakulásnak meghatározó mérföldkövei. Ez hatalmas feladat volt, nem beszélve arról, hogy mindezt a mélyen vallásos és katolikus Ferenc József uralkodásának idején kellett elfogadtatni. Addigra már sok európai ország meglépte ezt, sőt, a belgáknál már az 1832-es alkotmány lefektette ezeket a jogokat. Ennek ellenére Wekerle mégis kivívta a klérus ellenszenvét, aki egyébként maga is katolikus volt, hiszen a móri kapucinusokhoz, majd a fehérvári ciszterekhez járt iskolába.

Azóta más megvilágításba kerülhetett Wekerle?

– Az elmúlt évszázad során sokat változott a világ, és az akkor komoly politikai csatározások eredményeképpen lefektetett társadalmi alapok ma a mindennapi életünk részei. Emellett az első világháború elemzéseinek köszönhetően Wekerle harmadik miniszterelnöki ciklusa is jobban érthető. Nem titkolt szándékom, hogy összeálljon egy tudományos igényű feldolgozása Wekerle Sándornak magyar nyelven. Összefoglalva igen, más megvilágításba került, és ebben része van a Wekerle Alapítványnak is. Talán nem túlzás, hogy ez a könyv is segít ebben valamennyit, ugyanis egy szakasza a nagy politikus és pénzügyi szakember életét is taglalja.