Nem nagyon kapja fel a vizet a gabona

Egyre újabb és újabb gabonafajták magjai hullanak ki a nemesítők kezei alól. Ezeket úgy állítják elő nehéz, nagy pontosságot igénylő munkával, hogy a szem minél nagyobb, az egy hektárra vetített üzemi átlag minél magasabb legyen. Persze a kórokozókkal és kártevőkkel szembeni érzékenység is fontos növénynemesítési szempont, de a kiemelkedő termésmennyiségért, illetve minőségért, búza esetében a sikértartalomért sokak szerint érdemes áldozatokat hozni, így a mai, modern fajták termesztése nem könnyű kemikáliák, vagyis műtrágya és növényvédő szerek nélkül.

Vannak azonban más lehetőségek és más irányok is. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) például kifejezetten ösztönzi a gazdákat, hogy használják ki a lehetőségeiket és forduljanak az egészséges ökotermesztésben előállított kenyéralapanyagokhoz vagy akár kifejezetten az ősgabonák felé. Mindenképpen érdemes ebbe az irányba elmozdulni, akár kisebb területeken termesztve is, ugyanis, túl azon, hogy magasabb az állami támogatás, a piacon is egyre nagyobb iránta a kereslet. Nemcsak a nagy felvásárlók mutatnak hajlandóságot, hanem egyre több kézműves pékség által előállított termékben jelenik meg olyan liszt, ami ökológiai gabonából van, vagy olyan ősgabonákból, mint például a tönköly, az alakor, esetleg a tönke.

Az ÖMKi szerint a tönke és alakor ősbúza fajok a tönkölytől eltérően szinte alig ismertek, pedig több tulajdonságukat tekintve is vetekszenek vele, sőt gyakran felül is múlják azt. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérje-összetételük, emészthetőségük, antioxidáns-vegyület és ásványianyag-tartalmuk kivételesen egészséges táplálékká teszi őket.

Remélhetőleg ez a folyamat nem áll le és erre talán garancia az is, hogy az ÖMKi égisze alatt zajló hazai ökokutatásoknak köszönhetően a gazdálkodók is egyre részletgazdagabb tudásbázisban kereshetik az ellenálló búzafajokat és -fajtákat. Már nemcsak egy egyszerű gabonaértékesítésről van szó, hanem egy egész folyamatról, így történhet, hogy miközben újabb és újabb fajtateszteredmények születnek, eseményeket szerveznek és kiadványokat készítenek a téma kapcsán, sőt már olyan is van, hogy gazda–molnár–pék online térkép, ami a teljes ökológiai termékpályát segíti és bemutatja, méghozzá azzal a céllal, hogy a legkiválóbb hazai pékáruk kerüljenek a magyar családok asztalaira.

Utóbbi azért is fontos, mert jelentős mennyiségekről kell beszélni. Ma egy magyar 37 kiló kenyeret fogyaszt és bár a Dunántúlon ez csak 26, de az Alföld északi felén akár 53 kilót is megeszik egy ember évente.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet közleményéből kiderül, hogy az ÖMKi 2012 óta folytat vizsgálatokat annak érdekében, hogy a magyar gazdák a területükhöz legjobban alkalmazkodó, jó terméshozamú gabonákat termeszthessék meg ökológiai minőségben. A kutatómunka fontos lépéseként, tavaly novemberben, a Magyar Tudomány Napján új, országos ökológiai őszi búza fajtateszt-hálózat indítását jelentette be az ÖMKi. Ökológiai gazdálkodási körülmények között, szántóföldi kisparcellás kísérletekben tesztelik a biotermesztés számára ígéretes hazai és nemzetközi búzafajtákat, országosan hét helyszínen, több mint 20 búzafajtával.

Mint megtudtuk, a kutatásokban az ősgabonák, vagy más néven pelyvás gabonák is szerepelnek, méghozzá elég eredményesen, ugyanis ezek a régóta itt élő kedvezőtlen adottságú területeken is sikerrel termeszthető magok nemcsak nagyfokú alkalmazkodó képességük miatt értékesek, hanem a beltartalmi mutatóik, különleges fehérje-összetételük miatt is, arról nem is beszélve, hogy sok közülük annak ellenére is beilleszthető a gluténmentes diétába, hogy van valódi gluténtartalmuk.

Bognár Gábor szőlőit és szántóit is ökogazdaként műveli Csókakőn, érdeklődésünkre válaszul elmondta: Eddig sajnos még nem jutottunk el oda, hogy ezeket a búzafajtákat termeszthessük, annak ellenére, hogy már a mi figyelmünket is felkeltették. Hatodik éve vagyok ökogazdálkodó és egyelőre még a megszokott, ma divatos fajtákat, elsősorban a martonvásári, igazi, magyar búzákat részesítem előnyben. Ennek okai főleg abban keresendők, hogy nem elég megtermelni, értékesíteni is kell a terményt valamilyen formában. Ezért van az, hogy még nem váltottunk, mert egész egyszerűen már az is évekbe telt, mire találtunk egy olyan felvásárlót, aki úgy veszi át a terményt, hogy már árban is megmutatkozik az, hogy ökológiai a gabona. Az idei év termése jónak ígérkezik, csak most kezdjük el vágni. A víztartalmán nem sokat tud változtatni az eső, nem veszi úgy fel, mint a borsó vagy a napraforgó, de a búzával bevetett 10 hektáron itt-ott eldöntötte a viharos szél a gabonát.