Jó, ha az ember föltalálja magát

Tüske Péter három évvel ezelőtt több alkalommal is szerepelt lapunk hasábjain. 2018-ban, a verseny történetében először, százszázalékos eredménnyel nyerte meg a környezetvédelmi Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt (OSZTV). Hinnénk, magától értetődik, hogy Péter manapság a felsőoktatásban virít, s néha kijavít egy-egy professzort. Nem így történt; egyelőre. Ahogy kiskamasz korában, úgy fiatal felnőttként is roppant céltudatos.

– Szokták mondani, hogy egy 12–14 éves gyerek még nem tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni. Velem ez nem így volt. Ahogy megtudtam – ötödikes-hatodikos koromban –, hogy van a Bugát, hogy tanulhatok környezetvédelmet, már akkor tudtam, hogy oda akarok menni. Nekem konkrét céljaim voltak. Én egy munkás ember vagyok, szeretek dolgozni, alkotni, csinálni. Sok más szakirányban is próbálok fejlődni, hobbi szinten. Van asztalos ismerősöm, szoktam vele együtt dolgozni. Villanyszerelést is tanultam. Hiába, hogy úgymond jó agyam van, mondanák talán, hogy az ilyen ember üljön az íróasztal mögött, legyen főnök, legyen mérnök, engem az annyira nem vonz. Alkotni, csinálni! Engem ez vonz. Nekem ez az egyéniségem része – mondta lapunknak most.

– Emiatt tűztem ki célul, hogyha megvan a suli, akkor majd elhelyezkedem egy jó munkahelyen, ahol jól érzem magam, ahol a szakmámat csinálhatom, amit szeretek. Nyilván nem nulláztam ki a továbbtanulást; esetleg levelezőn. Mondják is a kollégák, hogy menjek, örülök is neki, hogy látják bennem a potenciált. Nagyon jó helyem van, nagyon jól megvagyok. A céljaim megvoltak, jelenleg a céljaim beteljesedtek.

Mint írtuk, a Fejérvíznél találta meg számításait. – Az én sztorim egészen visszanyúlik a suliig. Nagyon jó példája vagyok annak, hogy mennyire fontos lehet a szakmai gyakorlat, és hogy mennyire jó, ha azon az ember föltalálja magát. A Bugátból több nyáron is kellett szakmai gyakorlatra menni, én két nyáron is a Fejérvíz Zrt. ivóvízlaborjában voltam. Nagyon tetszett, és annyira megtaláltam a közös hangot a munkatársakkal, hogy úgy jöttem el az utolsó „gyakszi” után, hogy kérték, hagyjam ott a nevemet, számomat, mert majd az egyik kolléganő nyugdíjba megy… Aztán én ezt el is felejtettem. Megvolt a verseny tavasszal, vége lett az iskolának. Már nyár vége volt. Kéne keresni munkát! Otthon voltam, még meg sem írtam az önéletrajzomat, csörgött a telefon. Fölvettem, a laborvezető volt. Szeretnék-e dolgozni? Van-e jogsim? Ezt a két kérdést tette fel. Igen, igen, feleltem mindkét kérdésre.

Végül is nem arra az álláshelyre hívták, vették fel, mint amiről korábban szó volt. Mintavevő lett, amely pozíció annyira megtetszett neki, hogy meg is maradt ennél. – A fő munkám az, hogy mintát veszek. A cég figyeli azt, hogy milyen állapotban vannak a vizeink, erre a célra veszünk vízmintákat, amelyeket sok szempont szerint vizsgálunk – mondta.