Szijjártó Péter: „Összekötő kapocsként tekintünk a magyar nemzeti közösségekre”

Hogy összegzi a múlt heti kijevi tárgyalásokat? Mik az utána lévő napok tapasztalatai?

– Afelől nem volt kétségem, hogy külügyminiszter kollégám személyesen érdekelt a kapcsolat javításában. Ugyanakkor a pozitív nyilatkozatokat nem minden esetben követték azonos cselekedetek. Megállapodtunk, hogy létrejön egy közös oktatási munkacsoport, mely a kárpátaljai magyarok számára kedvezőtlen oktatási törvény rendeleteit próbálja megformálni, hogy az nemzetközileg is megfelelő legyen. Kollégám biztosított, hogy a készülő kisebbségi törvény előkészületeibe az ott élő magyar nemzeti közösség képviselőit is bevonják. Emellett nyilvánosság előtt utasította vissza a vádakat, melyek szeparatizmust említenek a kárpátaljai magyarsággal szemben.

A Kárpátalját érintő döntésekben szoros együttműködés van az ott élő magya­rokkal?

– Folyamatos a konzultáció. Részben a két főkonzulátus nyomán, részben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőinek folyamatos minisztériumi találkozói nyomán. Én magam Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével rendszeresen egyeztetek. Mindaddig, míg a kárpátaljai magyarok számára nem születik megnyugtató döntés, Magyarország nem adja fel azt a vétót, mellyel jelenleg akadályozzuk a legmagasabb szintű NATO–Ukrajna-tanácskozásokat. Az ukrán kollégáknak is elmondtam, nem nekünk kell elégedettnek lennünk az intézkedéseikkel, hanem az ott élő magyaroknak.

Ön nemrégiben azt kérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosától, hogy Kárpátalján is állandó jelleggel legyen jelen az EBESZ speciális ukrajnai megfigyelő missziója. Született döntés?

– Ezt a javaslatomat nagyon zokon vették az ukrán hatóságok. Viszont azt gondolom, hogy az elmúlt időszak fenyegetései és részben erőszakos intézkedései miatt a kárpátaljai magyarság számára megnyugtató lenne, ha az EBESZ speciális megfigyelő misszióját kiterjesztené erre a területre. Ez nem Ukrajnán múlik, az EBESZ-nek új tisztségviselői vannak. Az új kisebbségügyi főbiztoshoz már elutaztam, egyeztettem vele. Remélem, közben tud járni annak érdekében, hogy az EBESZ kiterjessze tevékenységét.

A tárgyalásokon szóba került a Dunaferr helyzete?

– A Dunaferrben sem az ukrán, sem a magyar állam tulajdonosként nem érintett, ezért nem merült fel. Ennek ellenére fontos ez a kérdés, hiszen Európa egyik nagy acélipari vállalatáról van szó. Természetesen nekünk a gyár további működése lenne az érdekünk. A vállalatnak viszont egy szándékosan bonyolulttá tett tulajdonosi struktúrája van, mely nem teszi lehetővé az állam közvetlen beavatkozását. Szeretnénk, ha a gyár meg tudna menekülni, az ott dolgozó emberek miatt is. Éppen ezért minden olyan érdeklődővel, akik felmerülnek a jövőbeni működtetés szempontjából, a legmagasabb szinten tárgyalunk. Biztosítjuk őket, hogy amennyiben érkezik egy szakmai vagy stratégiai befektető, aki szeretné megvásárolni a Dunaferrt, a kormány szívesen vizsgálja a támogatási lehetőségeket.

A legtöbb állam nem szereti, ha beleszólnak belügyeibe. Ennek ellenére szükséges az orosz ellenzékkel kapcsolatos lépések elítélése?

– Káros gyakorlatnak tartom, hogy az Európai Unió hetente több nyilatkozatban ítéli el a világpolitika különböző szereplőit. Ezek a nyilatkozatok bizonyos idő után unalmasak és súlytalanok lesznek, ami miatt az unió mondanivalójának súlyát elveszíti. Én a sokkal ritkább és erőteljesebb megszólalások taktikáját szoktam javasolni az unió külügyi főképviselőjének, aki ezt jól láthatóan nem fogadta meg. Azt gondolom, ha az Európai Unió ritkábban és hangsúlyosabban szólna, akkor sokkal nagyobb nyomatékkal bírna véleménye a világpolitikában. Sajnos most azt kell látni, a többi világpolitikai szereplő erősödik, az EU pedig különböző okok miatt visszaszorulóban van.

Az Európai Unió lesöpörte az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos kezdeményezést. Magyarországnak vannak olyan eszközei, melyek segíthetik az előrelépést?

– Először is ezt a döntést gyalázatosnak tartom. Miközben Brüsszel az illegális bevándorlók számára nyitja a nagykapukat, ugyanakkor a kis kertajtót pedig rácsapta a nemzeti kisebbségekre. Azokra, akik Európában élnek évszázadok óta. Az illegális bevándorlóknak szavazati jogot, lakhatást akarnak biztosítani, az őshonos kisebbségek ügyét pedig lesöprik az asztalról, ez nyilván elfogadhatatlan és tűrhetetlen. Mi azt tudjuk tenni, hogy a kérdést folyamatosan napirenden tartjuk az unió különböző intézményeinél és platformjain. Emellett minden létező támogatást megadunk a határon túl élő magyar nemzeti közösségeknek gazdaságilag és lelkileg is. Úgy gondolom, az a tény, hogy hat szomszédos országunkban gazdaságfejlesztési programot hajtunk végre az ottani magyarok támogatására, egy olyan előrelépést jelent, mely korábban ­hiányzott a magyar politikából. Ugyanakkor ezzel világossá tesszük, hogy mi összekötő kapocsként, erőforrásként tekintünk a magyar nemzeti közösségekre, amelyek minél erősebbek, annál jobb a kapcsolatunk a szomszédos országokkal. Szeretnénk, ha ezekre a fejlesztési programokra a szomszédos országok is úgy tekintenének, mint amik segítik a két ország gazdasági együttműködésének szoro­sabbá tételét is.

Dániában ­szociáldemokrata miniszterelnök hirdetett zéró toleranciát a migrációval szemben. Új szövetségesre találtunk Dániával?

– Dánia korábban sem volt migrációpárti, csak ők erről nem szerettek hangosan beszélni. Nyugat-Európában is épült kerítés, például Dániában. Persze ők ezt mással indokolták, de pontosan tudható volt, hogy határvédelmi okokból, az illegális bevándorlók miatt épült fel az a kerítés.

A dán álláspont közelít a visegrádi állásponthoz, nyilvánvaló, hogy a színfalak mögött együtt is tudunk majd működni ebben a kérdésben. Más kérdés, hogy a nyilvánosság előtt mennyire fogják felvállalni ezt az együttműködést. Hiszen látni kell, hogy aki ma erőteljes migrációellenes álláspontot vesz fel, az azonnal a nemzetközi liberális média fókuszába kerül, és azonnali karaktergyilkosság kísérletét teszik ellene.

Székesfehérváron új lakótelep épül, ismereteink szerint akár tízezer katona részére. E tekintetben folynak egyeztetések a NATO-országokkal?

– Természetesen! Magyarország elkötelezett és megbízható tagja a NATO-nak.

A nemzetközi küldetésekben ennek megfelelően igyekszünk részt vállalni. Ennek egyik része, hogy körülbelül ezer katonánk szolgál ma külföldön. Ugyanakkor része az is, hogy felvállaltuk egy regionális többnemzeti parancsnokság létrehozását, melyben Székesfehérvárnak hatalmas szerepe lesz. Ezen katonai kapacitások jelentős része viszont már itt van a városban. A magam ismeretei alapján inkább néhány száz új katonával számolnék.

A járványhelyzet miatt magukra maradt vállalkozások megsegítésére van valamilyen stratégia? Különösen az egyszemélyes vállalkozások tekintetében.

– Jól látszik, hogy a legnagyobb nehézség a vendéglátásban és a turizmusban jelentkezik. A korlátozó intézkedéseknek világszerte ez a két ágazat a legnagyobb áldozata. 27 milliárd forintnyi támogatási programból 7 milliárd már kifizetésre került. Azon dolgozunk, hogy a maradék összeget minél gyorsabban ki tudjuk fizetni azoknak a vállalkozásoknak, melyeknek a legnagyobb szükségük van rá.

Az elengedett iparűzési adó összegét Martonvásáron néhány vállalkozás adományként nyújtja át az önkormányzatnak. Mi a véleménye a civil kezdeményezésről?

– Minden vállalat arra költi a megmaradt forrásait, amire szeretné. Ez nyilvánvalóan egy nagyra becsülendő tett a részükről. Valaki beruházásra, fizetésemelésre, az alkalmazottak megtartására fordítja. Azt gondolom, ez mindenkinek a saját döntése.

Ön választana a megjelenő vakcinák között?

– Én átéltem a betegséget, és sem lelkileg, sem fizikailag nem kívánom senkinek. Biztosan be fogom oltatni magam, amint sorra kerülök, hiszen az oltási rendben egyelőre nem tartunk ott, hogy én jogosan kérhetném. Nekem teljesen mindegy, hogy melyiket fogom megkapni. Számomra egy a lényeg, hogy a magyar szakemberek által engedélyezett vakcináról legyen szó.