Mostantól a földről fogják fújni a szúnyogok elleni szert

Magyarországon közel félszáz olyan szúnyogfajt tartanak nyilván a szakemberek, amik csípnek is. A többi, békésebb szúnyog és a hímek növényi nedveket, nektárt szívogatnak, hogy folyadékhoz és energiához jussanak. A nőstény szúnyogok alkalmanként gerinces állatok vérét szívják, de sok olyan ismert közülük, amelyek kifejezetten a madarak vagy éppen a kétéltűek vérével táplálkoznak és csak egy kisebb csoport kedveli az emberi vért, igaz, nekünk úgy lenne jó, ha egy ilyen faj sem lenne.

Hogy populációjukat visszaszorítsuk, gyérítjük, illetve irtjuk őket, méghozzá meglehetősen költséges, ám hatékony eszközökkel. Ez a cseppet sem kellemes, ám kötelezően elvégzendő feladat az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra (OKF) hárul. Ők engedélyekkel, jogkörrel, eszközökkel és szakértelemmel is fel vannak szerelve. Eddig bevett gyakorlat volt, hogy légi úton juttatták ki a piretroid hatóanyagú irtószert a kezelni kívánt területekre, de az Európai Unió szabályozásának megfelelően 2020-tól erre nincs lehetőség, csak földi kijuttatásra. A felhasznált szerek hatóanyaga nem változik, csak lejárt az engedélyük a légi kijuttatásra.

A lakosság egyik fele azért emeli fel a szavát, hogy miért van ennyi szúnyog, miért nem irtják őket. A másik oldal szerint ezzel mérgezzük környezetünket és saját magunkat is, ezért nem szabad vegyi védekezést alkalmazni a dalolva repülő, csípős rovarok ellen. Az irtásért felelős hatóság azonban komplexen és nagy körültekintéssel kezeli ezt a kérdést.

Mukics Dániel tűzoltó alezredes, az OKF szóvivője kérdésünkre elmondta: – Március óta zajlik a szúnyogok tenyészőhelyeinek felderítése. Entomológusok, vagyis rovartannal foglalkozó szakértők vizsgálják folyamatosan ezeket a területeket. Rendszeresen ellenőrzik a lárvák számát és fejlődési állapotukat. A száraz tavaszi időjárásnak köszönhetően és a folyók alacsony vízállása miatt nem alakultak ki ideiglenes tenyészőhelyek, így azokra a pontokra lehet koncentrálni, ahol a szúnyogok évről évre megjelennek.

A szúnyog tojásai akár tíz évig is életképesen tudnak várni a kikeléshez alkalmas időjárási viszonyokra, így egy nagyobb, hosszan tartó eső után vagy az azt követő meleg, párás időszakban 2-4, de akár tíz éve lerakott tojások is kikelhetnek.

Április eleje óta zajlik a biológiai védekezés, melynek hatóanyagát ki lehet juttatni a behatárolt területre légi úton is. Ez egy kifejezetten a lárvák ellen felhasználható készítmény, mely egy baktérium által termelt speciális fehérjét tartalmaz, és az alkalmazott dózisban csak a szúnyoglárvákra hat.

A szóvivő azt is elmondta, hogy azokat a területeket, ahol a szúnyogok kifejlődési helyét sűrű növényzet fedi, nem lehet megfelelő hatékonysággal repülőről permetezett folyadékkal kezelni, mert a fák lombján fennakadna a minimális mennyiségben kijuttatott szer, és nem jutna el a vízig. Itt granulátumot alkalmaznak, amely könnyebben átjut a fák levelein, majd a vízbe kerül, ahol feloldódik. A biológiai gyérítés tehát úgy fejti ki a hatását, ha eljut azokba a vizekbe, amelyek bölcsőül szolgálhatnak a szúnyogok számára.

A kémiai szúnyogirtásról éppen az ellenkezőjét mondhatjuk el, ugyanis annak hatóanyaga nem kerülhet be az élő vizekbe, mert károsítja a vízi élőlényeket is. Az új szabály szerint tehát csak földi eszközökkel történhet az irtás, amit úgy kell elképzelni, hogy a piretroid hatóanyagú irtószert egy teherautó platójára épített permetezőgéppel juttatják ki. Az ilyen beavatkozások lakott területen belül, illetve üdülőövezetekben történhetnek, és ott is nagy odafigyeléssel, a körülmények és a viszonyok figyelembevételével lehet.

Két eljárás is létezik, az egyik az úgynevezett melegködképzéssel történő kijuttatás, melynek során az apró cseppekre bontott irtószer terjedését hő hozzáadásával is segíti, növelve ezzel annak hatékonyságát. Ez a technológia kifejezetten ideális azokon a helyeken, amelyeket sűrű növényzet fed. Az eljárás előnye, hogy a gomolygó felhő a levelek fonákján is eléri az ott bújó, kifejlett szúnyogokat. Hátránya éppen abból ered, ami az előnye, a gomolygó köd, ha rövid ideig is, de rontja a látási viszonyokat, így forgalmas belterületi szakaszokon nem lehet kockáztatni a közúti közlekedők biztonságát.

Az ilyen forgalmas helyeken alkalmazzák az úgynevezett ULV-eljárást, mely esetében szintén apró cseppek formájában kerül ki az irtószer a szabadba, de hő hozzáadása nélkül, így szinte alig vehető észre a gépek által kibocsátott felhő. A megfelelő eredmény elérésének érdekében mindkét eljárással találkozhatunk majd.

Az említett piretroid hatóanyag a mezőgazdaságban is használt kitinszintézis-gátló, mely a rovarok külső vázának növekedését lassítja, illetve állítja le. A beavatkozások során kijuttatott mennyiség alig fél liter hektáronként, és az emberre, melegvérű állatokra és a növényekre nézve is ártalmatlan.

Az alezredes elmondta: – A néhány óra alatt lebomló szer kijuttatását napnyugta után kezdik majd, így a méhekre és más nappal aktív rovarokra nem jelent veszélyt a szúnyog­irtás, emellett az alacsony dózis is garancia erre, mert ilyen kis mennyiség mellett elsősorban a szúnyogalkatúakra hat a vegyszer.

A méhek azonban hasznos és egyben érzékeny élőlények, így a katasztrófavédelem szakemberei mindig egyeztetnek a kezelni kívánt területen nyilvántartott méhészekkel, jóval a beavatkozások előtt. Ha nem sikerült elérni valamelyik gazdát, akkor akár el is halasztják miatta a permetezést.

Az OKF szóvivője kihangsúlyozta: – Maguk az állampolgárok is sokat tehetnek közvetlen környezetük szúnyogmentesítéséért. A vérszívók nem csak nádasokban, tavakban és a folyók árterében fejlődnek. Nagyon sok szúnyog lárvája akár egy-két deci vízben is képes kifejlődni. A családi házak körül a kertben és az udvaron nagyon sok vízgyűjtő található, gondolok itt az esővíztározókra, gumiabroncsokra, gyerekjátékokra vagy éppen a madáritatókra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet például madáritató az udvaron, vagy hogy nem lehet víz a kutya előtt. Az a fontos, hogy vagy fedjük le a víztárolókat, vagy minimum hetente egyszer cseréljük ki a nyitottan álló edényekben a vizet, mert ezzel jelentősen csökkenthetjük a szúnyoginváziót.

A szúnyogok száma tehát nagyban függ az időjárástól, ám ha az eddig aszályos idő csapadékosra fordul és tömegesen kikelnek a türelmes tojások, akkor sem kell vészharangot kongatni, ugyanis krízishelyzetben vissza lehet állni a légi permetezésre, de ehhez az országos tiszti főorvos egyedi hozzájárulása szükségeltetik.