A mezei pocok irtása nemcsak szükségszerű, hanem kötelező is

A tömegesen támadó apróságok okozzák mindig a legnagyobb bajokat. Mindegy, hogy az kullancs, sáska vagy éppen a mezei pocok, a lényeg, hogy az egyedszámuk emelkedésével mindig van félnivalónk és ezzel párhuzamosan tennivalónk is, hiszen védekezni kell ellenük. Az ellencsapásnak számtalan módja van, egyik másik kombinálható, míg van pár védekezési forma, amit nem szabad párhuzamosan végezni a többivel.

A lexikon azt írja, a mezei pocok (Microtus arvalis) a hörcsögfélék családjába tartozó apró, egész évben aktív rágcsáló, a szántóföldi növények károsítója. Nagyon kistermetű élőlény, hossza mindössze 8-10 centiméter, a farka 3-4 centiméter, testtömege 20-30 gramm. Háta, oldala barnásszürke a hasa fölött sárgásbarna csík, hasa piszkosfehér. Lábai fehérek. Egész Eurázsiában elterjedt, természetvédelmileg nem védett, nem fenyegetett faj.

Fegyverarzenáljának fontos eleme, hogy nem kényes, így szinte minden növényi részt megeszik, legyen az mag, fű, gyökér, bogyó vagy éppen gyümölcs, de lerághatja a fiatal fák kérgét is. Meg sem várja a betakarítást, már a kukorica szárán felfutva lerágja a szemeket csövekről. Ami a kártétele után megmarad és bekerül a magtárba, ahol a terményt nemcsak megdézsmálja, de ürülékével szennyezi is, számtalan betegséget terjesztve ezáltal. Másik nagy fegyvertény, hogy a károsításra van bőven ideje, ugyanis nem alszik téli álmot, így nem tölt egyetlen napot táplálkozás nélkül.

Kártételénél már csak szaporasága jelentősebb, ugyanis kedvező időjárási feltételek mellett akár tíz generáció is a világra jön egy évben. A nőstények három hét alatt kihordják a 8-12 darab pár grammos kölyköt, majd úgy húsz nappal később újra kezdődik az egész folyamat, de hatványozottan, ugyanis az új egyedek már két hetes korban ivarérettek és az élettartamuk fél és két év közé tehető. Ha túlszaporodnak, akkor tömeges vándorlásba kezdenek, akár a lemingek. Ezt a folyamatot nevezik gradációnak, melyet legtöbbször a populáció összeomlása követ.

A mezőgazdászok figyelmét közleményben hívta fel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH), hogy a mezei pocok számottevő kártétele miatt, idén is érdemes gondoskodniuk a rágcsálómentesítésről. Fontos, hogy a védekezés minden esetben előírásszerűen történjen, ellenkező esetben ugyanis jelentős kárt okozhat a természeti környezetben, veszélyeztetheti hazánk ragadozómadár-állományát.

A hivatal nem véletlenül figyelmezteti a gazdákat a nagyobb körültekintésre, ugyanis a mezei pockok elleni védekezés meglehetősen összetett feladat. Vannak agrotechnikai, mechanikai, biológiai és kémiai módszerei is ennek a tevékenységnek és sokszor egyik erősíti a másikat, de van úgy, hogy éppen az ellenkező hatást váltja ki.

Az agrotechnikai és a biológiai megoldást választók inkább a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a 20-30 cm mélyen húzódó járatokat mélyszántással, tarlóhántással, a gyeppel vagy pillangósokkal fedett területek feltörésével, illetve művelésbe vonásával megszüntethető a kártevő élőhelye. Ezzel párhuzamosan tehetünk ki T alakú ülőfákat, hogy minél inkább a segítségünkre siessenek az egerészölyvek, vagy műfészkekkel vonzóbbá tehetjük a földjeink környékét a baglyok számára, akik szintén szívesen tizedelik a pockokat. A kétes kimenetelű küzdelemben azok is a hasznunkra siethetnek, akiket néha szintén gyérítünk, ugyanis a borzok, a menyétek, a görények de még a rókák és hermelinek is kedvelik az apró rágcsálót.

A mechanikai védekezés lényegesen költségesebb és nem a leghumánusabb, mert bár a csapdák és a facsemeték törzsére kihelyezett fémháló nem tesz bennük közvetlenül kárt, de az ilyen jellegű, engedélyezett védekezési módok közé sorolható az állatok agyonütése, a szeges henger vagy tárcsa alkalmazása is.

Az eddig felsorolt védekezési módok egymással kombinálhatók, de ha nem válnak, be, akkor át lehet térni a kémiai megoldásokra, amikkel kapcsolatban viszont be kell tartanunk az azzal járó nagyon szigorú előírásokat. A legfontosabb, hogy egyenesen tilos a mechanikai és biológiai védekezés mellett növényvédő szeres kezelést is folytatni. Az ülőfákat azonnal el kell távolítani a kezelni kívánt területről, ugyanis ennek elmulasztásával jelentős károkat okozhatunk hazánk ragadozómadár-állományát. A kémiai hadviselés hatóanyagai többek között a cink-foszfid vagy a klórfacinon.

Az enyhe tél és a száraz tavasz megtette a kedvező hatását a pocokpopuláció robbanásszerű növekedésére, és mivel áltagosan csak 5-6 évente omlik össze magától, így az emberi beavatkozás elkerülhetetlen.