A gazda számára a legfontosabb fejlődési stádiumban van a szőlő

A korai fajták, mint például a turán, már lekerültek a tőkékről a legtöbb helyen. Megkezdték a szüretet a mostanság rendkívül népszerű, korai, friss, gyümölcsös ízeket hordozó fajtákat rejtő táblákban. Irsai Olivérrel, cserszegi fűszeressel, zenittel és hozzájuk hasonlókkal telnek épp a pincék. A középérésű fajták most vannak a hajrában. A magyar nemesítésű bianka például már augusztus végére eléri a szedhető állapotot, hegyen és síkon egyaránt.

A hagyományoktól eltérően már évek óta nem a szedett és préselt szőlő mustfoka határozza meg a szüretet, hanem a savtartalom. A piacnak is új igényei vannak, és ezeket követve újabb és újabb technológiai változások alakítják a borkészítést is.

Régen összemarkolta a gazda a fürtöt, és ha ragadt tőle a tenyere, az már jó jel volt. Esetleg krumplinyomóval, pár fürtös próbaszüretet követően mustot préseltek, de csak annyit, amennyit a mérőedény megkövetelt. Ma már laborok végzik, és a refraktométerrel szemenként meg lehet mérni a cukrot, ám annak mértéke csak másodlagos, ugyanis amíg a cukortartalom könnyen korrigálható, addig a savak pótlása már nehezebb. Több módszer is adott az emelésére, ám akár citrom-, akár borkősavval emeljük a szinteket, nem az összes sav szintje emelkedik egyszerre, így nehezen elérhető a fajtára jellemző savkészlet és a joggal elvárt harmónia. Talán az egyik legjobb példa éppen a bianca, amely magas, 20 feletti cukrokat tud termelni rossz években is, de sajnos gyakran az augusztus végi és a kora szeptemberi perzselő nap kiégeti belőle a savakat, magas alkoholtartalmú, de gerinctelen bort adva az egész évben sokat dolgozó gazdának.

A szőlőtermesztés és borkészítés területe csupa egymásra épülő hagyomány, így a permetezési időszak vége sem volt korábban szabadon választott. A szokás és az alacsonyabb szermaradvány miatt a Móri borvidéken Anna-nap hetében permeteztek utoljára.

Azóta ez is sokat változott, de mivel a gombákat gyérítő növényvédő szerek jelentős hányadának hosszú, akár 30 napos az élelmezésügyi várakozási ideje, ezért ezekkel valóban nem érdemes a jelzett nap után fújni, hacsak nem későbbi szüretet akarunk.

A peronoszpóra és feketerothadás korábban több helyen is felütötte a fejét, de az első megjelenés óta a legtöbb helyen nem terjedt tovább. A korábbi fertőzések nyomai látszanak ugyan, de jelentős mértékű új fertőzésről nem érkezett jelentés a hegybírókhoz. A peronoszpórafoltokon folyamatos a sporuláció, ezért még nincs teljesen biztonságban a szőlő. A fiatal leveleken még számíthatunk új tünetek kialakulására, de csak az igazán későn érő fajták esetében nyúljunk vegyszerekhez, és azoknál is csak kontakt hatóanyaggal, rézzel fújjunk. Ha aggódunk a termésért, márpedig ki ne tenné, és nagy a fertőzöttség, de már nem permetezhető, mert közel a szüret, akkor a fiatal és esetlegesen beteg hajtásokat célszerű csonkázással eltávolítani.

A lisztharmat mindent elkövetett, amit tudott, ám az ideje lejárt, így már elvileg nem fogja fertőzni a termést. Ugyanakkor a hónaljhajtásokon lógó, másodtermésnek nevezett fürtök és fiatal hajtások, levelek még nincsenek tőle biztonságban.

Persze mondhatjuk, hogy a termés a lényeg, a lombozat hamarosan lehull, de aki nem fordít elég gondot a lombozat egészségügyi állapotára, kondíciójára, az akár komoly árat is fizethet a hanyagságért. Az áttelelő képletek mértéke, illetve a következő évi fertőzés csökkentése érdekében érdemes egészségesen tartani a zöld felületeket. Ennek a betegségnek a fújással és porozással is felvihető kén az egyik fő ellenszere. Hatásfoka mellett rövid az élelmezésügyi határideje, és az atkákat is gyéríti.

A másik nagy ellenfele a gazdáknak, szőlőterület méretétől függetlenül, a szürkepenész, de az idő már annak is kihúzta a méregfogát, így további fertőzéstől nem kell tartani a jelenlegi időjárási viszonyok mellett, bár a Botrytis szaporítóképletei jelen vannak a területeken, méghozzá jelentős számban.

Ha mégis beindul, akkor komolyan mérlegelni kell.

A megelőző védekezés az egyetlen üdvözítő megoldás. Az érés idején, a probléma észlelésekor végzett tűzoltásszerű kezelések hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Ha a szüret időpontjához közeledve tapasztalunk erőteljes fertőzést, akkor inkább szüreteljük le vegyszeres beavatkozás helyett. A várakozási idő különösen igaz a rovarölő szerekre. Az atkák lassan megkezdik visszahúzódásukat a rügyekbe, de a pókszabású ellen használható, igen drága szereknek hosszú a várakozási idejük, így erre is tekintettel kell lenni a kiválasztás során.

A gyomosodási helyzet nagyon változó.

Sajnos ezeknek a növényeknek csak jó és még jobb időjárás létezik, rossz nem. Általánosságban elmondható, hogy a parlagfű, a betyárkóró és a kakaslábfű erőteljes és gyors burjánzása a jellemző.

Perzselő szerek esetében csak az hal el, amihez ér. Felszívódó kemikáliák alkalmazásánál bejut a növény keringésébe az anyag, így gyökértől hajtáscsúcsig minden elpusztul, akár még a szőlő is, ezért a törzstisztítás kiemelt fontosságú feladat.

Ha egyik módszer sem vezet eredményre, akkor marad a hagyományos módszer, a „kapazin” és a „kaszazin”, vagyis a gyomok mechanikus és igen fárasztó eltávolítása, kapálás és a kaszálás.