Az egymásra szánt idő az igazi ajándék gyermeknapon is

Nálunk minden nap gyereknap – jegyzi meg Horváth-Winter Diána, akinek kedves, vidáman csengő, őszinte érdeklődéssel átitatott hangját sokan ismerhetik a fehérvári rádiókból, rendezvényekről. Ő és családja egy kisfaludi házban él, ide járnak haza minden nap megnyugodni, együtt lenni. Persze, feladat is akad bőven, hiszen a három gyermek ellátása mellett rendet is kell tartani, ám úgy tűnik, Diáéknál minden jól megy, működik a családi munkamegosztás.

Érkezésünkkor a négyéves, cserfes kis Gréta fogad, majd a legnagyobb, nyolcéves Kristóf nyitja az ajtót, s komolyan bemutatkozik. A középső testvér, Olivér kicsit később kerül elő, viszont akkor azonnal így indít: „Szia, Olivér vagyok. Játszunk?” És már megy is tova a többiekhez, a nappaliba. Közben készül a vacsora, amire a korgó gyomrú gyerekek a fotó elkészülése után azonnal rávetik magukat. Diának ekkor van egy kis ideje mesélni, különben mindig odafigyel az állandóan izgő-mozgó társaságra. A nagycsalád kialakulása kapcsán megtudom tőle, hogy sosem tervezett előre. Legalábbis nem volt kikötés, hogy három gyermekük legyen, egészen egyszerűen így alakult.

Amikor Kristóf tizenöt hónapos lett, úgy érezte, hogy jó lenne még egy baba. Nem sokkal később megszületett Olivér. Ő pedig a kétéves korhoz közeledett, amikor Dia gondolatai ismét a szülés körül kezdtek forogni. Úgyhogy megfogant Gréta, s most úgy érzik, vele teljes, kerek a család. A három gyermek mind külön egyéniség, öröm velük együtt és külön-külön is foglalkozni. Azért, hogy a napok gördülékenyen teljenek, fontos volt a rendszer, a szokások kialakítása. Diának pedig a munkába való ideiglenes, majd tartós visszatérést is úgy kellett megoldania, hogy közben a gyerekek ellátása is meg legyen szervezve, mert nincsenek aktív nagyszülők, akik helyettük át tudnák vállalni például az iskolába, óvodába szállítást. Nagyon jó, hogy Péterrel mindig számíthatnak egymásra, időnként pedig azért egy bébiszitter is besegít.

Minden nap egy óra kell, hogy jusson egy gyerekre

Dia azt tapasztalta ki az évek során: három gyermeknél, munka mellett már nem juthat mindig mindenkire külön idő. Azt viszont minden nap betartja, hogy egy teljes órát a gyerekekkel tölt. Ilyenkor semmi mással nem foglalkozik, várhat a vasalás, a főzés, a takarítás. Játszanak, olvasnak, együtt vannak, a szó legteljesebb értelmében. Aztán jöhetnek a kötelező tevékenységek, amelyeket szintén lehet együtt csinálni. S ha valamelyik csemete igényli, akkor természetesen külön is leülnek beszélgetni az élet fontos dolgairól. Hát ezért van minden nap gyereknap – vonja le a konklúziót Dia. Ám ilyenkor, a hivatalos, május végi gyereknap alkalmával ők is törekednek arra, hogy még többet és másként legyenek együtt, mint a hétköznapokon.

Mivel rengeteg játék van otthon, a szülők inkább élményt szeretnek adni, tehát közös programokat terveznek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég lehet például egy közös láblógatás a Balatonnál, fagyizással megspékelve, vagy egy állatkerti séta. Az igazi ajándék úgyis az a többletidő, amit egymásra szánnak, és ezt mindenki értékeli.