Apanapló – A kanál esete a harmadik csemetével

A második gyereknél már megnyúlik a szülői reakcióidő, a NASA-tól szerzett hiperszuper sterilizálókészítmény helyett pedig egy kis mosogatószer lesz a tisztává sikálás varázsszere. A harmadik gyerkőcnél előjön az a bizonyos kutya, aki lenyalja a kanalat, a gyermek meg ehet vígan tovább. Nos, az utóbbit kategorikusan cáfolom! Nálunk nincsen kutya, így a legkisebb gyerkőc, Gergő kénytelen volt saját kezébe venni a dolgokat. A kanál ugyanis leesett, anya viszont a legnagyobbal matekozott, apa pedig éppen a középsőt győzködte, hogy rövidujjú helyett télen célszerű a kabátot választani „áutfitként”, ha az udvarra kívánkozik ki az ember gyereke.

Szóval ebben a sűrű szituációban pottyant le az a bizonyos kanál. Gergő, aki nem az etetőszékben ült, hanem a kanapén, fogta magát és az egyenletes ütemben csöpögő joghurtos kanállal elindult a fürdőbe. Mivel a kézmosót nem érte fel a maga 13 hónapnyi magasságával, próbált „valami vizet” keresni. Talált is egy fehér fajanszot, belelógatta a kis kezét, benne a kanállal, majd diadalittas mosollyal totyogott kifelé a fürdőből a „megtisztult” evőeszközzel. – Anya, a Gegi belemosta a kanalat a vécébe! – nevetett fel Barnus. Na, azóta zárjuk kulcsra a fürdő és a vécé ajtaját. Kutyát még nem vettünk.