Varázsbab Klub, ahol a gyermekek lelke kivirágzik

Cipőket le! Ez az első szabály, amely meg is teremti azt a kellemes érzést, mintha hazaérkezne az ember. A szobába belépve 7 csillogó szempár fogad, akik hasonló gyermeki izgatottsággal várták a kezdést, ahogyan én. Rozi néni - ahogy a gyerekek hívják - helyet foglal, s megkezdődik a csoda. 

Előkerül a mesejáró-térkép, amely a gyermekek érzéseit helyezi előtérbe, s játékosan ugyan, de erősíti a tudatot, hogy a tiszta kommunikáció, s hogy elmondjuk másoknak éppen mi zajlik bennünk, milyen érzéseink vannak, az milyen fontos a való életben. Nagy szavak hagyták el a mindössze 7-8 éves lurkók száját, akik ugyanolyan nyitottsággal beszéltek a boldog pillanataikról, ahogy a szomorúbb momentumokról is, s közben ami talán a legfontosabb a mai rohanó világunkban, figyeltek egymásra! 

Az érzelmek tengeréről a mesék szigetére repítette el őket Rozi néni, s miközben a gyermekek kényelembe helyezték magukat, tágra nyílt szemekkel hallgatták, hogyan vív csatát a kicsi hóvirág a téllel, s ez meg is adta a délután tematikáját, amely a tavaszvárás és a virágok témakörére épült. Naívan gondoltam, hogy ez csak egy mese, de itt semmi nem átlagos, nemcsak a funkcióját tölti ki, hanem fontos kérdéseket taglal, amelyet gyermeki nyelven közvetít Rozi néni, s az üzenet valahogy mindig célba ér, s játék közben épülnek be olyan dolgok, amelyek későbbi életük során meghatározóak lehetnek, mikor egy-egy fontos döntés előtt állnak. A hóvirág meséje felnőtteket is elgondolkodtató témát taglalt, mégpedig a hazugságot. Létezik olyan, hogy kegyes hazugság, mi a különbség a füllentés és a hazugság között, hazudni minden esetben súlyos bűn? Ugye, hogy önöket is elgondolkodtatják ezek a kérdések, sőt saját életükre reflektálva próbálnak agyalni, hogy vajon mikor kerültek olyan helyzetbe, amikor kegyes hazugsággal akarták menteni a menthetőt? A gyermekek gondolatai is "villámként cikáztak" a szobába, s ahogy Rozi néni mondja itt nincs rossz válasz, vagy rossz gondolat, egy cél van, mégpedig az, hogy hagyjuk kibontakozni őket, mindenki kapja meg a kellő figyelmet, hallgassák meg egymást, s a végén épüljön be a fontos üzenet úgy, hogy mindenki megértse a lényeget. 

Az abszolút kedvenc program (természetesen a foglalkozás végi nasizást leszámítva) a kézműveskedés, amelyet egytől-egyig imádnak a kicsik. Készült már csillagtérkép, cicák, vagy éppen kismalac gyurmából. Legyen az hajtogatás, színezés, gyurmázás, alkotni egyszerűen imádnak, s elkészült műveket büszkén viszik haza megmutatni. Most éppen tavaszi tündért készítettek, s miután Rozi néni alaposan megmutatta a folyamatot, elmélyedve a színezésbe vagy épp a hajtogatásba felcsendült egy-egy ének, s remek hangulatot varázsoltak az asztal köré. Ha pedig nem énekeltek beszélgettek egymással, kinek milyen napja volt, s bevallom elképesztő jó érzés volt ezt látni, hiszen sehol egy telefon egy tablet, sőt semmi instrukció Rozi nénitől, hogy miről beszéljenek, vagy mit énekeljenek. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy a gép forog, az alkotó pedig pihen.

A foglalkozás végére még egy kis asszociációs játék következett, amellyel közelebb kerültek a tavaszi virágokhoz, s bizony alaposan megdolgoztatták az agytekervényeket. Jöhetett a jól megérdemelt keksz és tea, s bizony próbára tettek ám engem is! Én kérdeztem, ők pedig válaszoltak, s ez olyan osztatlan sikert aratott, hogy őszintén bevallom kifogytam a kérdésekből, miközben ők kifogyhatatlannak gondolták a táramat, s újabb és újabb kérdést szerettek volna hallani, amelyre válaszolhatnak. Megtudtam, hogy mennyire szeretnek idejárni, hogy kikapcsolja őket egy hosszú nap után, s hogy itt bizony barátságok is születnek. Azt is megtudtam - bár bevallom erről magam is megbizonyosodtam -, hogy Rozi néni milyen kedves, türelmes és milyen jó feladatokat talál ki. 

Teszi mindezt két éve, hiszen akkor kezdődött számára ez a valódi szerelemprojekt. Tanítóként dolgozott, ám szeretett volna több figyelmet fordítani a gyermekekre, így született meg a Varázsbab Klub gondolata. Régi vágya, hogy olyan iskolát hozzon létre, amely a Varázsbab tanításaira alapozva segít a gyermekeknek, hogy megtalálják a saját útjukat az életben. Persze ez most egyelőre nem releváns, de a jövőt tekintve mindenképp remek ugródeszka lehet az a folyamat, amely a Segesvári utcában zajlik nap mint nap. Hatalmas energiát és örömet ad számára, hogy ilyen környezetben "dolgozhat", s ahogy mondja, ez megfizethetetlen, semmi másra nem cserélné. A célja pedig az, hogy minél több gyermek számára adhassa át ezt a varázslatot, s akár az ország több pontján is lehessen egy olyan klub, ahol minden gyermekből lehet égig érő paszuly!