Jó reggelt, Fejér vármegye!

Csend volt, fülsüketítő csend, szokatlan és csodálatos csend! Olyan, amivel ma már nagyon ritkán találkozom a világ harsogó zajában. Csak hallgattam a csendet, ami beszélt hozzám, de nem úgy mint a világ zaja, ami agresszív harsogásával követeli a figyelmünket és zavarja össze a lelkünket! Nem úgy, mint az ordító oroszlán, aki éppen elnyelni készül bennünket, hanem némán és hangtalanul ölelt át, ahogy csak az tud aki ura mindennek, ura a viharnak, lecsendesíti a tengert a szeleket, a lelkünket! És csendre int, csendre hív, mert csak csendben hallhatjuk meg hívó halk szavát. Úgy, ahogy Ady Endre is hallotta talán, mikor élete drámai hangzavarában megírta azt, amire legbelül mindannyian várunk: "Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten."